‹‹‹ vissza Kóbor adatlapjához

Írta picus66 gazdi (Kóbor), 2013. February 07. 16:45:46 #22466

A sorsom 2!

Nos folytatom! Szóval játszottam a befogadóimmal és még nevet is adtak nekem: Kóbor. A szomszéd kutyával amikor mentem gazdiékkal becsukni a fóliákat jókat játszottam. Bevallom egyszer nagyon nagyot estünk, mert annyira elvoltunk....orra buktam és pördültem egyet. Ez mára már csak egy jó kis nevetést hoz bennem elő. Az apa és a kislány gondolkozott...hogyha már ígyis-úgyis három kutyát etetünk, nem lenne jobb szerencsétlen Kóbornak, ha bent lenne a kertben. Rábeszélték az anyukát. Beengedtek. Először feszélyezve éreztem magam. Csak szagolgattuk egymást Rockyval és Mazsival. Aztán Mazsi kezdeményezett. Csak annyit láttunk Rockyval, hogy egyszer csak Mazsika elvetette magát. Hasra vágódott. Játszani akart. Onnan már minden jött egyszerűen. Játszottunk egész nap. A nap végére már olyan fáradtak voltunk, hogy felfeküdtünk a hintaágyra és aludtuk az igazak álmát...összebújva és szeretetteljesen. Reggel felkeltünk kipihenve a nagy játékot. Reggeliztünk és pihentünk....innmáron EGYÜTT, mint egy nagy család.

kommentek száma:0tovább

Írta picus66 gazdi (Kóbor), 2013. February 07. 16:34:53 #22465

A sorsom!

Nem is tudom hol kezdődött! Én egy kóbor kutya voltam. Igaz, hogy régen volt szerető családom...legalábbis én úgy gondoltam, de egy szörnyű napon az utcára kerültem. Sosem felejtem el. Életem legrosszabb napja...bár nem a legrosszabb, majd megtudjátok, ha elolvastátok a történetem! Minden úgy kezdődött, hogy kidobásom után ténferegtem egy kicsit az utcákon....jártam a falut. Véletlenül egy kerthez kerültem. Hmm...mit is mondjak, szép nagy kert volt. Tele fóliákkal. Ám a háznál lakott még kettő kutya. Tudtam, hogy semmi keresnivalóm sincs ott....de azért még maradtam, mert reménykedtem, hogy egyszer újra lesz egy olyan hely ahol tudnak szeretni engem is. Nos hát ottmaradtam. És ma tudom, hogy jól döntöttem. Szerintem úgy történt, hogy az édesapa és az édesanya szólt a kislányuknak, hogy egy kiskutya van a fóliáknál. A kislány hozott nekem vizet, uborkát és kutyatápot. Őszintén.....ezen múlott az életem. De amikor a lány meglátott elkezdett futni, mert megijedt, hogy nehogy bántsam őt. Örültem, hogy kaptam eleséget, így hát ottmaradtam. Nagyon boldog voltam, mert játszótársra leltem a szomszédok kutyusában és már kezdtem a benti kutyákkal is barátkozni. Etettek, itattak, jól éltem. Amikor az anyuka és az apuka kiment dolgozni én is mentem velük és amikor pihentek játszottam velük. Hosszú még ez a történet, de most nem folytatom, mert nincs elég karakter. A következő bejegyzésemben leírom, hogy hogyan és milyen úton kerültem be a kerti kutyákhoz és, hogy lettünk legjobb barátok! (:

kommentek száma:0tovább