Írta picus66 gazdi (Kóbor), 2013. February 07. 16:34:53 #22465

A sorsom!

Nem is tudom hol kezdődött! Én egy kóbor kutya voltam. Igaz, hogy régen volt szerető családom...legalábbis én úgy gondoltam, de egy szörnyű napon az utcára kerültem. Sosem felejtem el. Életem legrosszabb napja...bár nem a legrosszabb, majd megtudjátok, ha elolvastátok a történetem! Minden úgy kezdődött, hogy kidobásom után ténferegtem egy kicsit az utcákon....jártam a falut. Véletlenül egy kerthez kerültem. Hmm...mit is mondjak, szép nagy kert volt. Tele fóliákkal. Ám a háznál lakott még kettő kutya. Tudtam, hogy semmi keresnivalóm sincs ott....de azért még maradtam, mert reménykedtem, hogy egyszer újra lesz egy olyan hely ahol tudnak szeretni engem is. Nos hát ottmaradtam. És ma tudom, hogy jól döntöttem. Szerintem úgy történt, hogy az édesapa és az édesanya szólt a kislányuknak, hogy egy kiskutya van a fóliáknál. A kislány hozott nekem vizet, uborkát és kutyatápot. Őszintén.....ezen múlott az életem. De amikor a lány meglátott elkezdett futni, mert megijedt, hogy nehogy bántsam őt. Örültem, hogy kaptam eleséget, így hát ottmaradtam. Nagyon boldog voltam, mert játszótársra leltem a szomszédok kutyusában és már kezdtem a benti kutyákkal is barátkozni. Etettek, itattak, jól éltem. Amikor az anyuka és az apuka kiment dolgozni én is mentem velük és amikor pihentek játszottam velük. Hosszú még ez a történet, de most nem folytatom, mert nincs elég karakter. A következő bejegyzésemben leírom, hogy hogyan és milyen úton kerültem be a kerti kutyákhoz és, hogy lettünk legjobb barátok! (: