Írta Stefanie gazdi (Szőrmók), 2019. September 18. 19:16:18 #25565

16. Szőrmók és az első hó

Sziasztok! Szőrmók vagyok és már 15 hetes. Egy újabb kalandommal jelentkezem. Képzeljétek leesett az idei első hó és persze én is most láttam havat először életemben.
Vége lett a karácsonynak, és Claudiám megtudta, hogy Georgnak máris van valakije. Hát nem sokat várt a kiírással azután, hogy mi eljöttünk tőle. Gazdinénim letört volt miatta, és nekem nagyon kellett igyekeznem, hogy felvidítsam. Szerencsém is volt, hiszen ki tudtam Őt ráncigálni a szabadba és az, ahogy meglátott ugrándozni a hóban, mosolyt csalt az arcára. Furcsa volt számomra az első találkozásom a hóval. Ez a fehér, hideg és vizes valami nem igazan tetszett elsőre. Óvatosan lépkedtem benne apró lábaimmal, és nyelvemmel nyaldostam azt. Nem sokáig volt kedvem kint maradni, hamar bekéretőztem a jó meleg, fűtött lakásba és ott is maradtam, mialatt Claudiám, hogy elterelje a gondolatait, kiment az utcára havat lapátolni. Jó háromnegyed óra múlva jött csak be, és a melegítőjének alja tele volt hóval. Ez annyira megtetszett nekem, hogy felágaskodva rá apró nyelvemmel lenyalogattam szinte az összes havat. Ő meg csak kacagott rajtam, és pillanatokra elfelejtette minden bánatát. Nagyon örültem ennek a ténynek, hiszen senki főleg Georg nem érdemli meg, hogy miatta bánkódjanak. Szerencsére a havazás még eltartott pár napig, így Claudiámat még inkább felvidíthattam különböző trükkjeimmel a hóban. Például másnap már annyira élveztem a dolgot, hogy körbeugrándoztam gazdinénimet a hóban. Ő pedig ismét nevetett, és ez boldoggá tett engemet is. Jó volt látni, hogy újra vidám. Reméltem, hogy a rossz kedve hamarosan elmúlik, és visszakapom a mindig mosolygós gazdinénimet. Most búcsúzom. Kutyapuszi nektek.
Folytatása következik
Pécs, 2014. December 2015. JanuárSziasztok! Szőrmók vagyok és már 15 hetes. Egy újabb kalandommal jelentkezem. Képzeljétek leesett az idei első hó és persze én is most láttam havat először életemben.

Vége lett a karácsonynak, és Claudiám megtudta, hogy Georgnak máris van valakije. Hát nem sokat várt a kiírással azután, hogy mi eljöttünk tőle. Gazdinénim letört volt miatta, és nekem nagyon kellett igyekeznem, hogy felvidítsam. Szerencsém is volt, hiszen ki tudtam Őt ráncigálni a szabadba és az, ahogy meglátott ugrándozni a hóban, mosolyt csalt az arcára. Furcsa volt számomra az első találkozásom a hóval. Ez a fehér, hideg és vizes valami nem igazan tetszett elsőre. Óvatosan lépkedtem benne apró lábaimmal, és nyelvemmel nyaldostam azt. Nem sokáig volt kedvem kint maradni, hamar bekéretőztem a jó meleg, fűtött lakásba és ott is maradtam, mialatt Claudiám, hogy elterelje a gondolatait, kiment az utcára havat lapátolni. Jó háromnegyed óra múlva jött csak be, és a melegítőjének alja tele volt hóval. Ez annyira megtetszett nekem, hogy felágaskodva rá apró nyelvemmel lenyalogattam szinte az összes havat. Ő meg csak kacagott rajtam, és pillanatokra elfelejtette minden bánatát. Nagyon örültem ennek a ténynek, hiszen senki főleg Georg nem érdemli meg, hogy miatta bánkódjanak. Szerencsére a havazás még eltartott pár napig, így Claudiámat még inkább felvidíthattam különböző trükkjeimmel a hóban. Például másnap már annyira élveztem a dolgot, hogy körbeugrándoztam gazdinénimet a hóban. Ő pedig ismét nevetett, és ez boldoggá tett engemet is. Jó volt látni, hogy újra vidám. Reméltem, hogy a rossz kedve hamarosan elmúlik, és visszakapom a mindig mosolygós gazdinénimet. Most búcsúzom. Kutyapuszi nektek.

Folytatása következik
Pécs, 2014. December 2015. Január