‹‹‹ vissza Szőrmók adatlapjához
Sziasztok! Szőrmók vagyok. 19 hetes lettem. Mint már tudjátok pár hete gazdinénimmel a szüleihez költöztünk, mert Georgnak elege lett belőlünk. Így aztán az lett a feladatom, hogy megnyerjem őket magamnak. Higgyétek el nem volt könnyű. Gazdi Apu már nem fiatal, és sajnos beteg is. Sokat szédül, kezdődő Parkinson kórral küzd, ami főleg a járásán látszik meg. Claudiám óvatosságra intett vele kapcsolatban. Én viszont tudtam, hogy az én feladatom lesz, hogy meggyógyítsam. Így aztán különböző trükkökkel igyekeztem a közelébe kerülni, ami egyáltalán nem volt könnyű, hisz alig mozdult ki a szobájából. Az a helyiség még tabu volt a számomra, de persze sikerült ezt is hamar lerombolnom. Hiszen ahogy gazdi Apu kijött onnan, én mellette beszökdöstem oda. Eleinte kizavartak, végül beletörődtek, hogy azt a területet is felfedezhessem. Na persze ez is volt a tervem. Apránként férkőztem a bizalmába. Olyasmiket műveltem, ami megnevettette, pedig már évek óta nem igazán nevetett. Ezt Claudiámmal jó jelnek vettük, hogy segít majd a gyógyulásában. Így aztán elhatároztam, hogy nem adom fel, ahogy bejutottam hozza a szobába, úgy jutottam fel az ölébe is. Kieszközöltem, hogy felmásszak oda. Szerencsére nem tiltakozott miatta. Ma már mindennap megcsinálom, mialatt ő tévézik, én felmászom az ölébe, vagy csak szimplán a kanapén mellette ugrándozom. Sokat nevet rajtam, bár előfordul, hogy bedühödik, mikor túlfeszítem a húrt. Persze ez a ritkábbik eset. Szóval jól megvagyunk, főként mikor Claudiám és gazdi Anyu nincsenek itthon. Ilyenkor kettesben vagyunk a szobában és tévézünk. Amikor pedig eszik a kenyérmorzsák mindig levándorolnak az asztal alá a konyhában, és ez bizony nagyon jó falat nekem. Reggelente kávét főz gazdi Anyunak, és persze ilyenkor együtt visszük be neki az ágyba. Azaz ő viszi, én csak hűségesen kísérem. Boldog vagyok, hogy megismerhettem, és úgy gondolom, hogy ő is az. Most búcsúzom. Kutyapuszi nektek.
Folytatása következik
Pécs, 2015. Január
kommentek száma:0tovább
Sziasztok! Szőrmók vagyok. Elmúltam 5 és fél hónapos, és ilyesmi még nem történt velem, mint amit átéltem a héten. Képzeljétek, hol jártam? Kozmetikusnál.
Az úgy esett, hogy egyik nap a reggeli órákban Claudiám felöltöztetett, és betett a hordozómba. Nem sokkal később már indultunk is a buszmegállóba. Hamar jött a busz, nem kellett sokat várni. Egész jól megszoktam már a buszozást is. Gyorsan odaértünk a kozmetikushoz, de még nem voltak nyitva, így az ajtó előtt várakoztunk. Gazdi Anyu kicsit eltávolodott tőlünk, így Claudiámnak kiabálnia kellett neki, amikor szólítottak minket. Végül mindhárman beléptünk, és engem letettek egy asztalra. Egy nagyon kedves nő fogadott bennünket. Kiderült, hogy ő a kozmetikus. Gazdinénim kivett a hordozómból és az asztalra rakott. Hamar megbarátkoztam a hölggyel, aki a nagyra nőtt körmeimet igyekezett levágni a lábacskáimról, és a szőrömet is formásra nyírta a tappancsaimon. A végére teljesen megszépültek a lábaim. Kitörölgette meg a fülecskéimet is, és a szemeimet is megtörölte. Amikor mindezekkel készen lettünk, gazdi Anyu fizetett, még kicsit beszélgettek, én pedig visszakerültem a hordozómba. Aztán elbúcsúztunk, és elindultunk a buszmegállóba, azonnal jött a busz. Claudiámmal felszálltunk, míg gazdi Anyu elsietett még a piacra. Gazdinénim ki akarta lyukasztani nekem a jegyet, de a sofőr és akivel beszélgetett, közölték vele, hogy ilyen kicsi kutyusnál nem kell jegy. Így helyett foglaltunk megköszönve a tájékoztatást. Tíz perccel később már haza is érkeztünk. Gazdi Apu már várt minket. Eldicsekedtünk neki, hogy milyen jó lány voltam, és hogy milyen jól viselkedtem. Kaptam is egy jutalomfalat csoki csontocskát. Claudiám elvitt még sétálni is utána. Ilyen izgalmasan telt a délelőttöm.
Most búcsúzom. Kutyapuszi nektek.
Folytatása következik
Pécs, 2015. Február
kommentek száma:0tovább
Sziasztok! Szőrmók vagyok, és már 5 hónapos. Képzeljétek, mi történt velem mostanában. Nem tudom, hogy meséltem e már, hogy most családi házban lakunk. Nos, itt van terasz is, és oda szoktam kimenni, ha épp süt a nap. Napozok, és csaholok is, azaz őrzöm a házat. Nagyobb a hangom, mint a szomszéd házban lakó bernáthegyinek, akit a gazdái Tappancsnak hívnak. Szerencsére nem tud közel jönni a kerítéshez, mert biztosan felfalna, mikor gazdinénim ott sétáltat a kertben. Na, de nem erről akartam beszélni nektek. Hanem a szökésemről. Igen, az úgy történt, hogy gazdi Apu kereste a fiókban a merőkanalat, de sehol sem akadt rá. Claudia felajánlotta neki, hogy kimegy gazdi Anyu után, és megkérdezi, hova tette el. El is indult, hát én meg szaladtam utána, hisz szerettem a teraszon lenni. Hát amikor kiértünk, észrevette, hogy gazdi Anyu nyitva felejtette a teraszt, persze ezt én is azonnal észleltem, és abban a percben futottam le a lépcsőn, ki az udvarra és mivel a kapu is nyitva maradt, ki az utcára. Claudia pedig rohant utánam úgy ahogy volt papucsban. Nagyon megijedt, de gyorsan cselekedett. Nem sokáig jutottam, mert megijedtem a nagy kutya ugatásától, és így visszafelé kezdtem iszkolni. Gazdinénim már csak az előszobában tudott felkapni, mert akkor ért utol. Azonnal a karjaiba vett, és magához ölelt, én meg reszkettem, mint a nyárfalevél és sokáig kellett nyugtatnia. Persze utána mérges is lett gazdi Anyura amiért nyitva hagyott mindent, de hamar kibékültek. Végül minden jóra fordult, én is megnyugodtam. Na és persze a merítőkanál is meglett. Így ez a kalandom jól végződött. Búcsúzom. Kutyapuszi nektek.
Folytatása következik
Pécs, 2015. Február
l
kommentek száma:1tovább
Sziasztok Szőrmók vagyok. 19 hetes. Most szeretném, ha meghallgatnátok, hogyan ismerkedtem meg gazdi Anyuval, és hogyan értem el nála is, hogy megszeressen.
Az úgy történt, hogy amikor még Georg gazdinál laktunk Claudia egyik nap nem egyedül jött haza a bevásárlásból, hanem vele tartott az anyukája is. Amint beléptek a lakásba, és megláttam, ugatva hátrálni kezdtem. Aztán beszaladtam félénken az alomba, és onnan folytattam az ugatást. Gazdi nénim nem értette ezt a viselkedést. Utánam jött, és a karjaiba emelt. Azután megszagoltatta velem édesanyja kezeit, és így kezdtem megbarátkozni vele. Megengedtem neki, hogy megsimogasson. Nem sokáig maradt, és ekkor még fogalmunk sem volt róla, hogy a legközelebbi találkozásunk akkor lesz, amikor hozzájuk költözünk.
A második találkozásom vele már az új otthonunkban volt. Hamar elfogadott engemet, én is igyekeztem jó kutya formámat hozni, hogy megszeressen.
Gazdi Anyunak neveztem el, és tudtam, hogy vele illik jóban lennem, hiszen ő tartotta össze ezt a kis családot. Volt, hogy szigorú volt velem, ha rossz fát tettem a tűzre , de alapjában véve kedvesen bánik velem. Bár eleinte megtiltotta, hogy egyes helyiségekbe betegyem a tappancsaimat, végülis Ő volt az, aki feloldotta a tilalmat is. Ha el kell mennie valahova, amikor hazaér, boldogan ugrálom körbe. Ő az, aki főzi nekem a finom pipi husit és a sárgarépát a hétvégeken. S persze megetet keksszel is, ha épp nem akarja, hogy láb alatt legyek a konyhában. Már azt is megengedte, hogy felmásszak az ölébe. Ezalatt a két hónap alatt, amióta itt lakom nagyon jól összebarátkoztunk.
Most búcsúzom. Kutyapuszi nektek.
Folytatása következik
Pécs, 2015. Január Február
kommentek száma:1tovább
Sziasztok! Szőrmók vagyok. Már 18 hetes. Akkorát nőttem, hogy gazdinénim csodálkozott rajta sokszor. Na persze ne gondoljatok valami óriási méretre, mert sosem leszek olyan nagy, mint például egy bernáthegyi, vagy egy farkaskutya, hisz én chiwawa vagyok és a fajtám igazan apró méretű.
Már egy hónapja lakunk az új helyünkön Claudiámmal, és bizony azalatt sokat változtam. Na, de nem is igazan erről akartam beszélni, hanem új kalandomat szeretném megosztani veletek.
Egy januári délutánon Claudiám és gazdi Anyu úgy döntöttek, hogy elvisznek az állatorvoshoz. Fel is öltöztettek, majd betettek a hordozómba. Aztán gazdinénim a kezébe fogta a kosaramat, és elindult velem ki a kapun keresztül lefelé az utcán a buszmegálló felé. Csendben figyeltem kifelé a rácson keresztül. Végül odaértünk, és letett egy kerítésre, ahol addig maradtam, míg a busz meg nem érkezett. Persze ez a helyzet nem igazán tetszett, így kajkoltam egy ideig. Hiába próbált meg csitítani. Amikor felszálltunk a buszra, nekem kilyukasztottak a jegyet, és egy kettes ülésen foglaltunk helyet. Csendesen lapítottam, és néztem folyamatosan ki a rácson, mialatt a busz elindult. Megnyikkanni sem mertem. Persze Claudiám folyamatosan nyugtatott. Jó hosszan utaztunk, és közben még egy ellenőr is felszállt, aki kérdezte, hogy macska vagyok e, de gazdinénim egyből rávágta, hogy kutya, így betépte a jegyet, és távozott. Gazdi Anyu kicsit távolabb ült tőlünk, és érdeklődött, hogy minden rendben van e. Claudiám intett, hogy igen.
Hamarosan megérkeztünk, és leszálltunk, majd a rendelőig gyalog tettük meg az utat, Én a hordozómban, végig nyüszögve. Amikor beléptünk az ajtón, már ismerős volt a hely. Most azonban nem volt senki a váróteremben. Egyetlen kutya és macska sem várakozott gazdijával, így nekünk sem sokat kellett. Hamar beszólítottak. A doktor bácsit is felismertem, már találkoztunk vele korábban. Mialatt Claudiám kiszedett a hordozómból, ő elővette a hallgatóját, hogy megvizsgáljon engem. Közben megnézte a kis könyvemet is. Miután meghallgatta a szívecskémet, hozott egy injekciós tűt, és mutatta, hogyan legyek lefogva, Claudiám vállalta, hogy megteszi ezt. Szinte nem is éreztem ahogy a hátulsó részembe beadták a szúrit. Olyan gyorsan túl voltunk rajta. Aztán meglett beszélve, mikor kell legközelebb jönni ellenőrzésre, ha közben nincs semmi baj. Majd felöltöztetett gazdinénim, gazdi Anyu fizetett. Elbúcsúztunk, és indultunk haza. Nem kellett sokat várnunk a buszra, és hamarosan már utaztunk is ismét. Csendben maradtam, és kicsit el is szundítottam. Mire megérkeztünk, már egészen gyakorlatom volt a buszozásban. Hazaérkezve kiszedtek a hordozómból, levetkőztettek, és vidáman játszottam lefekvésig. Most búcsúzom. Kutyapuszi nektek.
Folytatása következik
Pécs, 2015. Január
kommentek száma:0tovább
Sziasztok! Szőrmók vagyok. 15 hetes lettem. Eljött az év vége, azaz a szilveszter napja. Eleinte fogalmam sem volt róla, hogy mi ez. Aztán Claudiám mesélt róla, hogy miket szoktak tenni ilyenkor az emberek. A legtöbben mulatozva ünneplik meg ezt az eseményt, de vannak akik a TV előtt ülnek, és az ünnepi műsort nézik. Éjfélkor pedig pezsgővel koccintanak az újév tiszteletére. Míg a nagyobb városokban a tűzijáték is nagyon népszerű. Sajnos előfordul a petárdázás is, de ez minket állatokat nagyon megijeszt. Szerencsére itt a mi utcánkban ez nem fordult most elő, csak a tűzijáték zaja hallatszott el idáig. A napunk viszonylag vidáman telt, és gazdi Apu és gazdi Anyu a TV előtt várták az éjfélt, míg Claudiám a neten köszöntötte az éppen fent lévő barátait. Emellett velem is foglalkozott. Játszottunk, és én folyton harapdáltam a kezét. Gazdi Anyu egyszer csak megjelent, hogy gazdinénim áthívja tévézni, de ő nem akart átmenni nélkülem. Így végül engedték, hogy én is menjek. Claudiámmal elfoglaltuk az egyik kanapét, én az ölében helyezkedtem el, és egy ideig mindketten érdeklődve figyeltük, a műsort. Később aztán le-lecsukódott a szemünk. Végül álomba merültünk. Éjfél előtt pár pillanattal ébredtünk csak fel, így meg hallottuk a himnuszt, és nem késtük le a koccintást sem. Gazdi Apu nyitotta ki a pezsgős üvegeket és míg ők alkoholost ittak, addig Claudiám pedig az alkoholmentes gyerekpezsgőből kortyolt kettőt a kölcsönös jó kívánságok nyilvánítása után. Én ezeket nem igazán értettem, de azért boldog voltam, hogy az ünneplésből nem zártak ki engem se. Végül meg kettőig fent maradtunk, aztán kerültünk csak az ágyunkba. Most búcsúzom is. Kutyapuszi nektek.
Folytatása következik
Pécs, 2014. December 2015. JanuárSziasztok! Szőrmók vagyok. 15 hetes lettem. Eljött az év vége, azaz a szilveszter napja. Eleinte fogalmam sem volt róla, hogy mi ez. Aztán Claudiám mesélt róla, hogy miket szoktak tenni ilyenkor az emberek. A legtöbben mulatozva ünneplik meg ezt az eseményt, de vannak akik a TV előtt ülnek, és az ünnepi műsort nézik. Éjfélkor pedig pezsgővel koccintanak az újév tiszteletére. Míg a nagyobb városokban a tűzijáték is nagyon népszerű. Sajnos előfordul a petárdázás is, de ez minket állatokat nagyon megijeszt. Szerencsére itt a mi utcánkban ez nem fordult most elő, csak a tűzijáték zaja hallatszott el idáig. A napunk viszonylag vidáman telt, és gazdi Apu és gazdi Anyu a TV előtt várták az éjfélt, míg Claudiám a neten köszöntötte az éppen fent lévő barátait. Emellett velem is foglalkozott. Játszottunk, és én folyton harapdáltam a kezét. Gazdi Anyu egyszer csak megjelent, hogy gazdinénim áthívja tévézni, de ő nem akart átmenni nélkülem. Így végül engedték, hogy én is menjek. Claudiámmal elfoglaltuk az egyik kanapét, én az ölében helyezkedtem el, és egy ideig mindketten érdeklődve figyeltük, a műsort. Később aztán le-lecsukódott a szemünk. Végül álomba merültünk. Éjfél előtt pár pillanattal ébredtünk csak fel, így meg hallottuk a himnuszt, és nem késtük le a koccintást sem. Gazdi Apu nyitotta ki a pezsgős üvegeket és míg ők alkoholost ittak, addig Claudiám pedig az alkoholmentes gyerekpezsgőből kortyolt kettőt a kölcsönös jó kívánságok nyilvánítása után. Én ezeket nem igazán értettem, de azért boldog voltam, hogy az ünneplésből nem zártak ki engem se. Végül meg kettőig fent maradtunk, aztán kerültünk csak az ágyunkba. Most búcsúzom is. Kutyapuszi nektek.
Folytatása következik
Pécs, 2014. December 2015. Január
kommentek száma:0tovább
Sziasztok! Szőrmók vagyok és már 15 hetes. Egy újabb kalandommal jelentkezem. Képzeljétek leesett az idei első hó és persze én is most láttam havat először életemben.
Vége lett a karácsonynak, és Claudiám megtudta, hogy Georgnak máris van valakije. Hát nem sokat várt a kiírással azután, hogy mi eljöttünk tőle. Gazdinénim letört volt miatta, és nekem nagyon kellett igyekeznem, hogy felvidítsam. Szerencsém is volt, hiszen ki tudtam Őt ráncigálni a szabadba és az, ahogy meglátott ugrándozni a hóban, mosolyt csalt az arcára. Furcsa volt számomra az első találkozásom a hóval. Ez a fehér, hideg és vizes valami nem igazan tetszett elsőre. Óvatosan lépkedtem benne apró lábaimmal, és nyelvemmel nyaldostam azt. Nem sokáig volt kedvem kint maradni, hamar bekéretőztem a jó meleg, fűtött lakásba és ott is maradtam, mialatt Claudiám, hogy elterelje a gondolatait, kiment az utcára havat lapátolni. Jó háromnegyed óra múlva jött csak be, és a melegítőjének alja tele volt hóval. Ez annyira megtetszett nekem, hogy felágaskodva rá apró nyelvemmel lenyalogattam szinte az összes havat. Ő meg csak kacagott rajtam, és pillanatokra elfelejtette minden bánatát. Nagyon örültem ennek a ténynek, hiszen senki főleg Georg nem érdemli meg, hogy miatta bánkódjanak. Szerencsére a havazás még eltartott pár napig, így Claudiámat még inkább felvidíthattam különböző trükkjeimmel a hóban. Például másnap már annyira élveztem a dolgot, hogy körbeugrándoztam gazdinénimet a hóban. Ő pedig ismét nevetett, és ez boldoggá tett engemet is. Jó volt látni, hogy újra vidám. Reméltem, hogy a rossz kedve hamarosan elmúlik, és visszakapom a mindig mosolygós gazdinénimet. Most búcsúzom. Kutyapuszi nektek.
Folytatása következik
Pécs, 2014. December 2015. JanuárSziasztok! Szőrmók vagyok és már 15 hetes. Egy újabb kalandommal jelentkezem. Képzeljétek leesett az idei első hó és persze én is most láttam havat először életemben.
Vége lett a karácsonynak, és Claudiám megtudta, hogy Georgnak máris van valakije. Hát nem sokat várt a kiírással azután, hogy mi eljöttünk tőle. Gazdinénim letört volt miatta, és nekem nagyon kellett igyekeznem, hogy felvidítsam. Szerencsém is volt, hiszen ki tudtam Őt ráncigálni a szabadba és az, ahogy meglátott ugrándozni a hóban, mosolyt csalt az arcára. Furcsa volt számomra az első találkozásom a hóval. Ez a fehér, hideg és vizes valami nem igazan tetszett elsőre. Óvatosan lépkedtem benne apró lábaimmal, és nyelvemmel nyaldostam azt. Nem sokáig volt kedvem kint maradni, hamar bekéretőztem a jó meleg, fűtött lakásba és ott is maradtam, mialatt Claudiám, hogy elterelje a gondolatait, kiment az utcára havat lapátolni. Jó háromnegyed óra múlva jött csak be, és a melegítőjének alja tele volt hóval. Ez annyira megtetszett nekem, hogy felágaskodva rá apró nyelvemmel lenyalogattam szinte az összes havat. Ő meg csak kacagott rajtam, és pillanatokra elfelejtette minden bánatát. Nagyon örültem ennek a ténynek, hiszen senki főleg Georg nem érdemli meg, hogy miatta bánkódjanak. Szerencsére a havazás még eltartott pár napig, így Claudiámat még inkább felvidíthattam különböző trükkjeimmel a hóban. Például másnap már annyira élveztem a dolgot, hogy körbeugrándoztam gazdinénimet a hóban. Ő pedig ismét nevetett, és ez boldoggá tett engemet is. Jó volt látni, hogy újra vidám. Reméltem, hogy a rossz kedve hamarosan elmúlik, és visszakapom a mindig mosolygós gazdinénimet. Most búcsúzom. Kutyapuszi nektek.
Folytatása következik
Pécs, 2014. December 2015. Január
kommentek száma:0tovább
Sziasztok! Szőrmók vagyok, és ismét jelentkezem. Nagyon boldog vagyok az új helyemen. Hiszen hamar beilleszkedtem, és örömmel befogadtak gazdi Apu és gazdi Anyu. Igen, így hívom Claudiám szüleit. Most azonban szeretném elmesélni új kalandomat velük. Képzeljétek, ma egy különleges nap van, amit az emberek karácsonynak hívnak. Ez másképpen a Szeretet és Fény ünnepe is. Boldogsággal töltött el, hogy ezt most én is megünnepelhettem családi körben. Claudiám és anyukája egész nap sürgölődtek és sütiket csináltak, rendet raktak, míg apukája a fát díszitette. Hát én is beszabadulhattam a konyhába és hogy azt felfedezhettem, végtelenül örültem neki.
Hamar eltelt a nap, és eljött az este, amikor meggyújtották a gyertyákat, és bekapcsolták a karácsonyfán az égőket. Claudiámtól kaptam én is egy jutalom csontocskát, és boldog karácsonyt kívánt.
Azonnal nekiláttam, hogy elfogyasszam. Nagyon ízlett nekem. Ők hárman eltűntek gazdi apuék szobájában, ahol a karácsonyfa is állt, és megajándékozták egymást. Ez a szoba tabu volt a számomra ezidáig, mégis ma úgy döntöttek, hogy bemehetek oda én is. Claudiám a karjaiba vett, majd bevitt, hogy megcsodálhassam a karácsonyfát. Nagyon tetszett. Különösen a fán logó szaloncukrok látványa vonzott. Reménykedtem, hogy majd valahogyan hozzájuthatok én is. Bár még sosem kóstoltam ilyesmit, de messziről éreztem az illatát, és a színes zörgő papír nagyon érdekelt.
Sajnos azonban nem sokáig maradhattam itt, hamar kirakták a szűrömet. Szerencsére hamarosan Claudiám is átjött a mi szobánkba, és az est további részét kettesben töltöttük. Megjátszotta, hogy vidám, de én tudtam, hogy kire gondol, és képtelen elfelejteni azt az alakot. Bárcsak tudtam volna rajta segíteni, az ölébe kuporodtam és mialatt simogatott, abban reménykedtem, hogy az idő majd begyógyítja a sebeit.
Így telt a Szent Esténk. Búcsúzom. Kutyapuszi nektek.
Folytatása következik
Pécs, 2014. December 2015. JanuárSziasztok! Szőrmók vagyok, és ismét jelentkezem. Nagyon boldog vagyok az új helyemen. Hiszen hamar beilleszkedtem, és örömmel befogadtak gazdi Apu és gazdi Anyu. Igen, így hívom Claudiám szüleit. Most azonban szeretném elmesélni új kalandomat velük. Képzeljétek, ma egy különleges nap van, amit az emberek karácsonynak hívnak. Ez másképpen a Szeretet és Fény ünnepe is. Boldogsággal töltött el, hogy ezt most én is megünnepelhettem családi körben. Claudiám és anyukája egész nap sürgölődtek és sütiket csináltak, rendet raktak, míg apukája a fát díszitette. Hát én is beszabadulhattam a konyhába és hogy azt felfedezhettem, végtelenül örültem neki.
Hamar eltelt a nap, és eljött az este, amikor meggyújtották a gyertyákat, és bekapcsolták a karácsonyfán az égőket. Claudiámtól kaptam én is egy jutalom csontocskát, és boldog karácsonyt kívánt.
Azonnal nekiláttam, hogy elfogyasszam. Nagyon ízlett nekem. Ők hárman eltűntek gazdi apuék szobájában, ahol a karácsonyfa is állt, és megajándékozták egymást. Ez a szoba tabu volt a számomra ezidáig, mégis ma úgy döntöttek, hogy bemehetek oda én is. Claudiám a karjaiba vett, majd bevitt, hogy megcsodálhassam a karácsonyfát. Nagyon tetszett. Különösen a fán logó szaloncukrok látványa vonzott. Reménykedtem, hogy majd valahogyan hozzájuthatok én is. Bár még sosem kóstoltam ilyesmit, de messziről éreztem az illatát, és a színes zörgő papír nagyon érdekelt.
Sajnos azonban nem sokáig maradhattam itt, hamar kirakták a szűrömet. Szerencsére hamarosan Claudiám is átjött a mi szobánkba, és az est további részét kettesben töltöttük. Megjátszotta, hogy vidám, de én tudtam, hogy kire gondol, és képtelen elfelejteni azt az alakot. Bárcsak tudtam volna rajta segíteni, az ölébe kuporodtam és mialatt simogatott, abban reménykedtem, hogy az idő majd begyógyítja a sebeit.
Így telt a Szent Esténk. Búcsúzom. Kutyapuszi nektek.
Folytatása következik
Pécs, 2014. December 2015. Január
kommentek száma:0tovább
Sziasztok! Szőrmók vagyok. Most elmesélem, hogyan találtunk új otthonra gazdinénimmel, miután Georg gazdi kitette a szűrünket. Miután beköltöztünk a szüleihez, Claudia kivett a hordozómból, és megszagoltatta velem anyukája és apukája kezeit. Azt akarta, hogy ismerkedjek össze velük. Aztán lerakott a földre, de én félénken mögé bújtam. Még nem álltam rá készen, hogy befogadjam őket a szívembe. Csak szép fokozatosan gondoltam magamban. Claudia elrendezte a szobájában a dolgaimat. A fekhelyem az ágya mellé a sarokba került. Míg apukájától kaptam egy szőnyeg darabot, amit a radiátor alá raktak, mellé kerültek a edénykéim is. Én azonnal el is helyezkedtem rajta. Hálás voltam érte. Kezdtem úgy érezni nem lesz rossz helyem itt sem.
Délután gazdinénim és anyukája elmentek boltba és hoztak nekem almot, mert az ott maradt a régi helyen és bár Georg gazdi megígérte, hogy utánunk hozza, de addig is kellett valami, ahol elvégezhetem a dolgaimat. Addig én az apukájával maradtam, hogy összeszokjunk. Ő azonban csak ritkán jött ki a szobájából, mert beteg, de azért sikerült mosolyt csalni ilyenkor az arcára.
Mikor elkészült az almos tálca, Claudia mondta nekem, hogy ide kell a dolgomat elvégezni, és így is tettem. Jó lány akartam lenni, hogy elfogadjanak, nehogy innen is kitegyek a szűrünket.
Aznap este mégis szomorúan bujtunk ágyba gazdinénimmel, Georg mindkettőnknek hiányzott, de Claudia azt mondta, hogy el kell Őt felejtenünk, mert már nem szeret minket. Más nő érdekli.
Nem igazán értettem ezt, de azt láttam, hogy milyen fájdalmat okozott gazdinénimnek.
Én viszont megfogadtam, hogy örömmel töltöm meg a szívét, és a lelkét és mindent elkövetek majd, hogy ne szomorkodjon. Másnap így is tettem. Igyekeztem jó kislány lenni, de emellett mosolyt is csalni az arcára. Szerencsére nem roppant össze, mert a barátnői mind mellé álltak. Még aznap megszervezték, hogy elviszik esszénus úrvacsorára a lakóhelyünktől nem messze eső kisvároskába, ahol aztán az Érsekasszonytól kapott gyógyító energiát, és sokkal vidámabban tért haza. Ahol a szülei azzal a jó hírrel fogadták, hogy egészen összebarátkoztak velem. Ez valóban így is történt. Elbűvöltem őket, és ők is megszerettek engem. Éreztem, hogy befogadtak engem. Hogy új otthonra találtam. Én már nagyon boldog voltam, és reméltem, hogy egy nap Claudia is az lesz. Most búcsúzom. Kutyapuszi nektek.
Folytatása következik
Pécs, 2014. DecemberSziasztok! Szőrmók vagyok. Most elmesélem, hogyan találtunk új otthonra gazdinénimmel, miután Georg gazdi kitette a szűrünket. Miután beköltöztünk a szüleihez, Claudia kivett a hordozómból, és megszagoltatta velem anyukája és apukája kezeit. Azt akarta, hogy ismerkedjek össze velük. Aztán lerakott a földre, de én félénken mögé bújtam. Még nem álltam rá készen, hogy befogadjam őket a szívembe. Csak szép fokozatosan gondoltam magamban. Claudia elrendezte a szobájában a dolgaimat. A fekhelyem az ágya mellé a sarokba került. Míg apukájától kaptam egy szőnyeg darabot, amit a radiátor alá raktak, mellé kerültek a edénykéim is. Én azonnal el is helyezkedtem rajta. Hálás voltam érte. Kezdtem úgy érezni nem lesz rossz helyem itt sem.
Délután gazdinénim és anyukája elmentek boltba és hoztak nekem almot, mert az ott maradt a régi helyen és bár Georg gazdi megígérte, hogy utánunk hozza, de addig is kellett valami, ahol elvégezhetem a dolgaimat. Addig én az apukájával maradtam, hogy összeszokjunk. Ő azonban csak ritkán jött ki a szobájából, mert beteg, de azért sikerült mosolyt csalni ilyenkor az arcára.
Mikor elkészült az almos tálca, Claudia mondta nekem, hogy ide kell a dolgomat elvégezni, és így is tettem. Jó lány akartam lenni, hogy elfogadjanak, nehogy innen is kitegyek a szűrünket.
Aznap este mégis szomorúan bujtunk ágyba gazdinénimmel, Georg mindkettőnknek hiányzott, de Claudia azt mondta, hogy el kell Őt felejtenünk, mert már nem szeret minket. Más nő érdekli.
Nem igazán értettem ezt, de azt láttam, hogy milyen fájdalmat okozott gazdinénimnek.
Én viszont megfogadtam, hogy örömmel töltöm meg a szívét, és a lelkét és mindent elkövetek majd, hogy ne szomorkodjon. Másnap így is tettem. Igyekeztem jó kislány lenni, de emellett mosolyt is csalni az arcára. Szerencsére nem roppant össze, mert a barátnői mind mellé álltak. Még aznap megszervezték, hogy elviszik esszénus úrvacsorára a lakóhelyünktől nem messze eső kisvároskába, ahol aztán az Érsekasszonytól kapott gyógyító energiát, és sokkal vidámabban tért haza. Ahol a szülei azzal a jó hírrel fogadták, hogy egészen összebarátkoztak velem. Ez valóban így is történt. Elbűvöltem őket, és ők is megszerettek engem. Éreztem, hogy befogadtak engem. Hogy új otthonra találtam. Én már nagyon boldog voltam, és reméltem, hogy egy nap Claudia is az lesz. Most búcsúzom. Kutyapuszi nektek.
Folytatása következik
Pécs, 2014. December
kommentek száma:0tovább
Sziasztok! Szőrmók vagyok. És nagyon szomorú. Hogy mi történt? Azonnal elmesélem nektek. Már 14 hetes vagyok és egyre jobban megértem a körülöttem zajló dolgokat. Egyik este Claudia sírva jött ki Georg gazdi szobájából. Éreztem, hogy valami nincs rendben köztük. Aggódni kezdtem. Gazdi nénim ekkor magához ölelt, és zokogva közölte velem a tényeket. Kiderült, hogy Georg gazdinak elege lett a házasságból, és minden előzmény nélkül beadta a válási papírokat. Azaz kitette a szűrünket. Hiszen mindkettőnknek mennie kellett. Egyikünk sem tudta, mi lesz velünk. Aznap éjjel nyugtalanul aludtam, és Claudiám sem tudta álomra hajtani a fejét. Azon tanakodtam, hogy nem én vagyok-e az oka, amiért Georg megharagudott ránk. Igyekeztem másnap jó kislány lenni, hátha meggondolja magát. Sajnos nem így történt. Gazdim nem változtatta meg álláspontját, így Claudia úgy döntött, másnap beszél anyukájával. Így is lett. El is mesélte neki a történteket. Aki meghallgatta, és azonnal el is döntötte, hogy befogad mindkettőnket. Később meg is beszélte a férjével, és az is rábólintott. Így már másnap csomagolni kezdtünk. Azaz Claudia csomagolta a kávés készletet, süteményes és egyéb tányérjait újságpapírba. Én pedig ott legyeskedtem körülötte, próbálva mosolyt csalni az arcára. Néha sikerült is. Georg megígérte, hogy hoz dobozokat. Így addig a meglévő szatyrokba pakoltunk. Hamarosan kiürültek a polcok, és egyre több csomagunk lett. Késő délután vendégünk is érkezett, Ő Claudia egyik barátnője volt és én mindjárt megkedveltem. Éreztem, hogy ő is kedvel engemet. Próbált gazdinénimbe lelket önteni, és segített csomagolni. Jót beszélgettek, én meg ott ugrándoztam körülöttük. Végül levittek sétálni, jó nagy kört tettünk. Majd elbúcsúztak egymástól, és mi feljöttünk. Nemsokára megjött Georg gazdi is, hozott néhány dobozt. Claudiám folytatta a pakolást, és így véglegessé vált, hogy mennünk kell. Aznap este ismét bánatosan hajtottam le a fejemet. Nem tudtam, mit tehetnék még. Régi megszokott életem ezzel véget ért. Másnap hajnalban keltünk, engem reggeli után a konyhába zártak. Onnan kajkoltam, és nyüszítettem, míg pakolásztak. Sorra levittek mindent az autóhoz, vagy háromszor fordultak, mire mindent átszállítottak új otthonunkba. A harmadik körben végre engem is betettek a hordozómba, és vittek magukkal. Amikor mindent kipakoltak az új helyen, Georg elköszönt, és elhajtott. Többet nem láttuk Őt. Claudia pedig legelőször is bemutatott a szüleinek, aztán megmutatta az új otthonom. A szobájában kaptam helyet. Az ágyához közel került a fekhelyem, és apukájától azonnal kaptam egy szőnyegdarabot. Amit aztán a radiátor alá helyeztek, és odakerültek az edénykéim is. Hamar megkedveltem ezt a sarkot is, és a szüleit is megnyertem magamnak, de ez már egy másik történet. Búcsúzom. Kutyapuszi nektek.
Folytatása következik
Pécs, 2014. DecemberSziasztok! Szőrmók vagyok. És nagyon szomorú. Hogy mi történt? Azonnal elmesélem nektek. Már 14 hetes vagyok és egyre jobban megértem a körülöttem zajló dolgokat. Egyik este Claudia sírva jött ki Georg gazdi szobájából. Éreztem, hogy valami nincs rendben köztük. Aggódni kezdtem. Gazdi nénim ekkor magához ölelt, és zokogva közölte velem a tényeket. Kiderült, hogy Georg gazdinak elege lett a házasságból, és minden előzmény nélkül beadta a válási papírokat. Azaz kitette a szűrünket. Hiszen mindkettőnknek mennie kellett. Egyikünk sem tudta, mi lesz velünk. Aznap éjjel nyugtalanul aludtam, és Claudiám sem tudta álomra hajtani a fejét. Azon tanakodtam, hogy nem én vagyok-e az oka, amiért Georg megharagudott ránk. Igyekeztem másnap jó kislány lenni, hátha meggondolja magát. Sajnos nem így történt. Gazdim nem változtatta meg álláspontját, így Claudia úgy döntött, másnap beszél anyukájával. Így is lett. El is mesélte neki a történteket. Aki meghallgatta, és azonnal el is döntötte, hogy befogad mindkettőnket. Később meg is beszélte a férjével, és az is rábólintott. Így már másnap csomagolni kezdtünk. Azaz Claudia csomagolta a kávés készletet, süteményes és egyéb tányérjait újságpapírba. Én pedig ott legyeskedtem körülötte, próbálva mosolyt csalni az arcára. Néha sikerült is. Georg megígérte, hogy hoz dobozokat. Így addig a meglévő szatyrokba pakoltunk. Hamarosan kiürültek a polcok, és egyre több csomagunk lett. Késő délután vendégünk is érkezett, Ő Claudia egyik barátnője volt és én mindjárt megkedveltem. Éreztem, hogy ő is kedvel engemet. Próbált gazdinénimbe lelket önteni, és segített csomagolni. Jót beszélgettek, én meg ott ugrándoztam körülöttük. Végül levittek sétálni, jó nagy kört tettünk. Majd elbúcsúztak egymástól, és mi feljöttünk. Nemsokára megjött Georg gazdi is, hozott néhány dobozt. Claudiám folytatta a pakolást, és így véglegessé vált, hogy mennünk kell. Aznap este ismét bánatosan hajtottam le a fejemet. Nem tudtam, mit tehetnék még. Régi megszokott életem ezzel véget ért. Másnap hajnalban keltünk, engem reggeli után a konyhába zártak. Onnan kajkoltam, és nyüszítettem, míg pakolásztak. Sorra levittek mindent az autóhoz, vagy háromszor fordultak, mire mindent átszállítottak új otthonunkba. A harmadik körben végre engem is betettek a hordozómba, és vittek magukkal. Amikor mindent kipakoltak az új helyen, Georg elköszönt, és elhajtott. Többet nem láttuk Őt. Claudia pedig legelőször is bemutatott a szüleinek, aztán megmutatta az új otthonom. A szobájában kaptam helyet. Az ágyához közel került a fekhelyem, és apukájától azonnal kaptam egy szőnyegdarabot. Amit aztán a radiátor alá helyeztek, és odakerültek az edénykéim is. Hamar megkedveltem ezt a sarkot is, és a szüleit is megnyertem magamnak, de ez már egy másik történet. Búcsúzom. Kutyapuszi nektek.
Folytatása következik
Pécs, 2014. December
kommentek száma:0tovább
Sziasztok! Szőrmók vagyok. Már 13 hetes. Képzeljetek, közeledik a karácsony. Igaz fogalmam sincs mi az. Hiszen ez lesz az első az életemben. Claudia gazdim azonban már hetekkel előtte elkezdte a készülődést rá. A szüleitől azt a feladatot kapta, hogy a szaloncukrokat mint mindig kötözze fel.
Persze ez számomra mulatságosnak tűnt. A műveletet az ágyán ülve hajtotta végre. Én pedig bemászva az asztalba figyeltem, hogyan dolgozik. Közben szimatoltam, és nagyokat ugattam. Szerettem volna közelebbről is szemrevételezni, amit csinál. Nem vett fel azonban maga mellé az ágyra. Legnagyobb bánatomra, hiába is nyüszögtem folyamatosan. Így csak távolabbról figyelhettem az eseményeket. Vidáman csóváltam a farkamat közben remélve, hogy majd csak sikerül akkorát ugranom, hogy felérjek a színes szaloncukrokig és megkóstolhassam őket. Claudiám pedig jókat mosolygott rajtam. Közölve velem, hogy nem nekem való a csoki bevonatú szaloncukor. Én azonban még készen nem lett, folytattam a kajkolást. Nem adtam fel.
Puszi nektek.
Folytatása következik
Pécs, 2014. DecemberSziasztok! Szőrmók vagyok. Már 13 hetes. Képzeljetek, közeledik a karácsony. Igaz fogalmam sincs mi az. Hiszen ez lesz az első az életemben. Claudia gazdim azonban már hetekkel előtte elkezdte a készülődést rá. A szüleitől azt a feladatot kapta, hogy a szaloncukrokat mint mindig kötözze fel.
Persze ez számomra mulatságosnak tűnt. A műveletet az ágyán ülve hajtotta végre. Én pedig bemászva az asztalba figyeltem, hogyan dolgozik. Közben szimatoltam, és nagyokat ugattam. Szerettem volna közelebbről is szemrevételezni, amit csinál. Nem vett fel azonban maga mellé az ágyra. Legnagyobb bánatomra, hiába is nyüszögtem folyamatosan. Így csak távolabbról figyelhettem az eseményeket. Vidáman csóváltam a farkamat közben remélve, hogy majd csak sikerül akkorát ugranom, hogy felérjek a színes szaloncukrokig és megkóstolhassam őket. Claudiám pedig jókat mosolygott rajtam. Közölve velem, hogy nem nekem való a csoki bevonatú szaloncukor. Én azonban még készen nem lett, folytattam a kajkolást. Nem adtam fel.
Puszi nektek.
Folytatása következik
Pécs, 2014. December
kommentek száma:0tovább
Sziasztok! Szőrmók vagyok, 13 hetes és újra jelentkezem egy kalandommal. Claudia ezen a napon takarított, ilyenkor Kodi szobájából előtolja a porszívó alját, amely kerekes, így gurítani lehet. Ennek azonban nincs kellemes hangja. Így igyekeztem elbújni előle. Boldog voltam, hogy sikerült, azonban még nem kezdett hozzá. Más dolgait intézte el előbb. Így előmerészkedtem rejtekhelyemről addig. Megszaglásztam a porszívót és így nem tűnt veszélyesnek. Megnyugodtam. Bár sejtettem, hogy később csak nekilát a takarításnak. Így óvatos voltam. Láttam, hogy előbb megebédel és lepihen. Felkéretőztem az ölébe, és ott pihikéltem egyet én is. Kb. félórát alukáltunk és akkor lerakott és bekapcsolta a masinát. Hát több se kellett nekem, úgy rohantam ki a szobából, hogy a lábam sem érte a talajt. Nevetett rajtam és félős nyuszinak hívott, pedig én chiwawa kutyus vagyok. Igaz, a fajtám eléggé félénk.
Menedékre a wc-ben leltem, bebújtam az alomba és ki sem jöttem addig, amíg be nem fejezte a porszívózást. Akkor is lapítottam, mikor kiöntötte a gépből a koszt. Végül előmerészkedtem onnan, amikor mindent elpakolt. Hamarosan már önfeledten játszottam. Kutyapuszi nektek.
Folytatása következik
Pécs, 2014. DecemberSziasztok! Szőrmók vagyok, 13 hetes és újra jelentkezem egy kalandommal. Claudia ezen a napon takarított, ilyenkor Kodi szobájából előtolja a porszívó alját, amely kerekes, így gurítani lehet. Ennek azonban nincs kellemes hangja. Így igyekeztem elbújni előle. Boldog voltam, hogy sikerült, azonban még nem kezdett hozzá. Más dolgait intézte el előbb. Így előmerészkedtem rejtekhelyemről addig. Megszaglásztam a porszívót és így nem tűnt veszélyesnek. Megnyugodtam. Bár sejtettem, hogy később csak nekilát a takarításnak. Így óvatos voltam. Láttam, hogy előbb megebédel és lepihen. Felkéretőztem az ölébe, és ott pihikéltem egyet én is. Kb. félórát alukáltunk és akkor lerakott és bekapcsolta a masinát. Hát több se kellett nekem, úgy rohantam ki a szobából, hogy a lábam sem érte a talajt. Nevetett rajtam és félős nyuszinak hívott, pedig én chiwawa kutyus vagyok. Igaz, a fajtám eléggé félénk.
Menedékre a wc-ben leltem, bebújtam az alomba és ki sem jöttem addig, amíg be nem fejezte a porszívózást. Akkor is lapítottam, mikor kiöntötte a gépből a koszt. Végül előmerészkedtem onnan, amikor mindent elpakolt. Hamarosan már önfeledten játszottam. Kutyapuszi nektek.
Folytatása következik
Pécs, 2014. December
kommentek száma:0tovább
Sziasztok! Szőrmók vagyok és már 13 hetes. Újabb kalandomat szeretném elmesélni nektek. Már 5 hete vagyok gazdijaimnál. Vannak különleges szokásaik, például Claudia gazdim mindennap reggel és este telefonál a szüleinek. Van, hogy azok hívják, ilyenkor összerezzenek a csengőhangra. Nem igazán vagyok oda érte. Hosszasan szoktak beszélgetni és ilyenkor én hallgatózom. Igaz, csak gazdinénim szavait tudom felfogni, hisz nincs kihangosítva a készülék. Mégis tudom, hogy rólam is csevegnek. Aztán végül is búcsúzkodni kezdenek és ilyenkor van, hogy Claudiám a fülemhez teszi a kagylót és anyukája beszélni kezd hozzám. Én meg csak forgatom a fejem és nyaldosom a telefont, meg morgok is bele, ők pedig mulatságosnak tartják. Számomra azonban az furcsa, hogy ez a tárgy beszél hozzám és nem látom, hogy hol van ő. Érdekes, hogy ez a tény egy cseppet sem zavarja őket.
Ezért aztán úgy döntöttem, hogy engem sem fog zavarni. Annál is inkább, hiszen az asztal alatt felfedeztem egy hatalmas telefont, amit aztán birtokba is vettem. Gazdinénim nagy örömére . Nem is értem, miért akadt ki rajta, hiszen ezt már rég nem használják és amúgy is csak a zsinórja izgatott, mert jó nyúlós volt és ki lehetett húzni és visszaugrott. Claudia néhányszor rám szólt, hogy hagyjam abba, de nem ért el vele semmit. Végül beletörődött, hogy én is telefonálni akarok a kutyabarátaimmal és inkább csak jót mosolygott a próbálkozásaimon. Azóta mindennap lehúzom a kagylót a helyéről, ő pedig esténként visszarakja azt. Most búcsúzom. Puszi nektek.
Folytatása következik
Pécs, 2014. DecemberSziasztok! Szőrmók vagyok és már 13 hetes. Újabb kalandomat szeretném elmesélni nektek. Már 5 hete vagyok gazdijaimnál. Vannak különleges szokásaik, például Claudia gazdim mindennap reggel és este telefonál a szüleinek. Van, hogy azok hívják, ilyenkor összerezzenek a csengőhangra. Nem igazán vagyok oda érte. Hosszasan szoktak beszélgetni és ilyenkor én hallgatózom. Igaz, csak gazdinénim szavait tudom felfogni, hisz nincs kihangosítva a készülék. Mégis tudom, hogy rólam is csevegnek. Aztán végül is búcsúzkodni kezdenek és ilyenkor van, hogy Claudiám a fülemhez teszi a kagylót és anyukája beszélni kezd hozzám. Én meg csak forgatom a fejem és nyaldosom a telefont, meg morgok is bele, ők pedig mulatságosnak tartják. Számomra azonban az furcsa, hogy ez a tárgy beszél hozzám és nem látom, hogy hol van ő. Érdekes, hogy ez a tény egy cseppet sem zavarja őket.
Ezért aztán úgy döntöttem, hogy engem sem fog zavarni. Annál is inkább, hiszen az asztal alatt felfedeztem egy hatalmas telefont, amit aztán birtokba is vettem. Gazdinénim nagy örömére . Nem is értem, miért akadt ki rajta, hiszen ezt már rég nem használják és amúgy is csak a zsinórja izgatott, mert jó nyúlós volt és ki lehetett húzni és visszaugrott. Claudia néhányszor rám szólt, hogy hagyjam abba, de nem ért el vele semmit. Végül beletörődött, hogy én is telefonálni akarok a kutyabarátaimmal és inkább csak jót mosolygott a próbálkozásaimon. Azóta mindennap lehúzom a kagylót a helyéről, ő pedig esténként visszarakja azt. Most búcsúzom. Puszi nektek.
Folytatása következik
Pécs, 2014. December
kommentek száma:0tovább
Sziasztok! Szőrmók vagyok, és ismét jelentkezem. Már 12 hetes vagyok. Egy újabb kalandomat ismerhetitek meg. Mar 4 hete vagyok a gazdijaimnál. Nagyon megszerettem őket. Ismerem szinte minden szokásukat, rezdülésüket. Claudiám egyik tevékenysége a délutáni meditáció. Ez számomra is egy nagyon izgalmas dolog. Ebéd után mindennap lefekszik az ágyára és bekapcsolja a zenés szöveget a telefonján. Aztán lehunyja a szemeit, hogy kövesse az elhangzó utasításokat. Persze ilyenkor én mindig felkéretőzöm rá és aztán addig mocorgok rajta, meg mászkálok és nyaldosom a kezeit és őt néha meg is harapom, míg aztán rám figyel és teljesen el is felejti, hogy meditálni akart. Szóval így hadakozunk míg véget ér a zenés szöveg. Majd addigra én is megnyugszom. Elhelyezkedem rajta, majd elszundítok, azaz most én meditálok. Ő pedig jót mulat rajtam, aztán mély álomba merül és csak az óra csörgésre ébredünk. Persze azért vannak más napok is, amikor nem vesz fel, ilyenkor pedig az ágya szélénél ugrálok, és végig kajkolom a meditációját. Nem igazán értem mi szükség van erre, bár a szép zenéket, amiket hallgatni szokott nagyon kedvelem én is és jókat szundikálok közben, vagy ahogy ő mondja: meditálok. Most is ott fekszem rajta, míg e szavakat írja. Szuper jó érzés és közben lágy dallamok szolnak a laptopján.
Puszillak benneteket.
Folytatása következik
Pécs, 2014. DecemberSziasztok! Szőrmók vagyok, és ismét jelentkezem. Már 12 hetes vagyok. Egy újabb kalandomat ismerhetitek meg. Mar 4 hete vagyok a gazdijaimnál. Nagyon megszerettem őket. Ismerem szinte minden szokásukat, rezdülésüket. Claudiám egyik tevékenysége a délutáni meditáció. Ez számomra is egy nagyon izgalmas dolog. Ebéd után mindennap lefekszik az ágyára és bekapcsolja a zenés szöveget a telefonján. Aztán lehunyja a szemeit, hogy kövesse az elhangzó utasításokat. Persze ilyenkor én mindig felkéretőzöm rá és aztán addig mocorgok rajta, meg mászkálok és nyaldosom a kezeit és őt néha meg is harapom, míg aztán rám figyel és teljesen el is felejti, hogy meditálni akart. Szóval így hadakozunk míg véget ér a zenés szöveg. Majd addigra én is megnyugszom. Elhelyezkedem rajta, majd elszundítok, azaz most én meditálok. Ő pedig jót mulat rajtam, aztán mély álomba merül és csak az óra csörgésre ébredünk. Persze azért vannak más napok is, amikor nem vesz fel, ilyenkor pedig az ágya szélénél ugrálok, és végig kajkolom a meditációját. Nem igazán értem mi szükség van erre, bár a szép zenéket, amiket hallgatni szokott nagyon kedvelem én is és jókat szundikálok közben, vagy ahogy ő mondja: meditálok. Most is ott fekszem rajta, míg e szavakat írja. Szuper jó érzés és közben lágy dallamok szolnak a laptopján.
Puszillak benneteket.
Folytatása következik
Pécs, 2014. December
kommentek száma:0tovább
Sziasztok. Szőrmók vagyok. December 4-én már 12 hetes, azaz 3 hónapos leszek és igen növésben vagyok. 30 dekát híztam két hét alatt és így az állatdoki is azt mondta, hogy ez kicsit sok. Fogyókúrára ítéltek, és sok mozgásra. Képzeljétek el, hogy egy hét alatt kinőttem a ruhácskámat, amit Georg gazdim vett a vásárban, így kénytelen volt ismét lemenni oda újat venni. Szerencsére kicserélték neki egy nagyobbra, azaz beszámították az árba. Így mostanában ebben a csinos új ruhában megyek sétálni gazdinénimmel és bizony mindenki megnéz engem. Na, de nem is erről szerettem volna mesélni ma nektek.
Ma szerda van és Claudia ezen a napon nemcsak megtisztálkodott, hanem hajat is mosott. Számomra mindig öröm, ha vizes lábakkal bejön a szobába és én lenyalhatom róla a vízcseppeket.
Most is hagyta, hogy ezt tegyem. És kissé csalódott voltam, mikor felkucorodott az ágyára és öltözni kezdett. Egy darabig felugráltam, de nem foglalkozott velem, így ott hagytam és a fotel alá telepedtem a játékaim közé. Mikor végzett az öltözködéssel, leszállt az ágyról, majd a földre kuporodott. Elővette a hajszárítót, bedugta a konnektorba, aztán bekapcsolta. A hangja megijesztett engem, így felpattantam a szőnyegről és kirobogtam a szobából. Később visszakúsztam, de meglapultam az ágy mögött, egészen addig míg az a számomra borzalmas zaj abba nem maradt.
Akkor Claudia ott talált rám, és közölte, hogy most mar kijöhetek. Én azonban még jó ideig nem mozdultam onnan. Csak akkor bújtam elő, mikor eljött a vacsora idő. A finom pipi husi megnyugtatta félős pocimat és engemet is.
Folytatása következik
Pécs, 2014. NovemberSziasztok. Szőrmók vagyok. December 4-én már 12 hetes, azaz 3 hónapos leszek és igen növésben vagyok. 30 dekát híztam két hét alatt és így az állatdoki is azt mondta, hogy ez kicsit sok. Fogyókúrára ítéltek, és sok mozgásra. Képzeljétek el, hogy egy hét alatt kinőttem a ruhácskámat, amit Georg gazdim vett a vásárban, így kénytelen volt ismét lemenni oda újat venni. Szerencsére kicserélték neki egy nagyobbra, azaz beszámították az árba. Így mostanában ebben a csinos új ruhában megyek sétálni gazdinénimmel és bizony mindenki megnéz engem. Na, de nem is erről szerettem volna mesélni ma nektek.
Ma szerda van és Claudia ezen a napon nemcsak megtisztálkodott, hanem hajat is mosott. Számomra mindig öröm, ha vizes lábakkal bejön a szobába és én lenyalhatom róla a vízcseppeket.
Most is hagyta, hogy ezt tegyem. És kissé csalódott voltam, mikor felkucorodott az ágyára és öltözni kezdett. Egy darabig felugráltam, de nem foglalkozott velem, így ott hagytam és a fotel alá telepedtem a játékaim közé. Mikor végzett az öltözködéssel, leszállt az ágyról, majd a földre kuporodott. Elővette a hajszárítót, bedugta a konnektorba, aztán bekapcsolta. A hangja megijesztett engem, így felpattantam a szőnyegről és kirobogtam a szobából. Később visszakúsztam, de meglapultam az ágy mögött, egészen addig míg az a számomra borzalmas zaj abba nem maradt.
Akkor Claudia ott talált rám, és közölte, hogy most mar kijöhetek. Én azonban még jó ideig nem mozdultam onnan. Csak akkor bújtam elő, mikor eljött a vacsora idő. A finom pipi husi megnyugtatta félős pocimat és engemet is.
Folytatása következik
Pécs, 2014. November
kommentek száma:0tovább
Sziasztok! Szőrmók vagyok. A 9 hetes Chiwawa kiskutya. Már második hete tartózkodtam új gazdijaimnál, mikor ez az eset megtörtént velem. Egész nap vidám voltam és jól elvoltunk Claudiámmal. Szinte mindig a nyomában caplattam. Nem is sejtettem, hogy este milyen kellemetlen élményben lesz részem. Délután megérkezett a munkából Georg is és én boldogan körül ugráltam. Örültem annak, hogy ismét itthon tartózkodik. Kicsit játszott is velem, aztán egy időre magamra hagyott. Így megint gazdinénimmel maradtam. Ő pedig szokás szerint kényeztetett. A karjaiba vett és simogatott. Én meg harapdáltam a kezét, aminek láthatóan nem örültés többször rám is szólt. Georg gazdim hallotta, ahogy vitatkozik velem és előjött megkérdezni, hogy mit csináltam már megint. Aztán úgy döntött, hogy eljött az esti fésülködés pillanata, ekkor átvett engem az ölébe. A fésülést mindig nagyon élveztem. Gazdám vette nekem ezt a kutya hajkefét, aminek két oldala volt, és mindkettővel lehetett széppé varázsolni a szőrömet. Ezen az estén is jól tűrtem, hogy kicsinosítson, amikor azonban végeztünk, megtörtént a baj. Hirtelen csúszni kezdtem lefelé és nagyot huppanva a földön landoltam. Mire észbe kapott már nem tudott utánam nyúlni, hogy megakadályozza az esést. Szörnyen fájt mindenem és nagyon kajkoltam. Így Claudia azonnal az ölébe vett, és nyugtatni próbált. Jó hosszú időbe tellett, míg végre megnyugodtam. Végül is az ijedtségen kívül nem lett komolyabb bajom. Kicsit haragudtam Georg gazdira, de aztán megbocsátottam neki, hiszen ő nem tehetett róla. Félórával később már minden feledésbe merült és ismét olyan vidáman játszottam, mintha semmi sem történt volna.
Folytatása következik
Pécs, 2014. NovemberSziasztok! Szőrmók vagyok. A 9 hetes Chiwawa kiskutya. Már második hete tartózkodtam új gazdijaimnál, mikor ez az eset megtörtént velem. Egész nap vidám voltam és jól elvoltunk Claudiámmal. Szinte mindig a nyomában caplattam. Nem is sejtettem, hogy este milyen kellemetlen élményben lesz részem. Délután megérkezett a munkából Georg is és én boldogan körül ugráltam. Örültem annak, hogy ismét itthon tartózkodik. Kicsit játszott is velem, aztán egy időre magamra hagyott. Így megint gazdinénimmel maradtam. Ő pedig szokás szerint kényeztetett. A karjaiba vett és simogatott. Én meg harapdáltam a kezét, aminek láthatóan nem örültés többször rám is szólt. Georg gazdim hallotta, ahogy vitatkozik velem és előjött megkérdezni, hogy mit csináltam már megint. Aztán úgy döntött, hogy eljött az esti fésülködés pillanata, ekkor átvett engem az ölébe. A fésülést mindig nagyon élveztem. Gazdám vette nekem ezt a kutya hajkefét, aminek két oldala volt, és mindkettővel lehetett széppé varázsolni a szőrömet. Ezen az estén is jól tűrtem, hogy kicsinosítson, amikor azonban végeztünk, megtörtént a baj. Hirtelen csúszni kezdtem lefelé és nagyot huppanva a földön landoltam. Mire észbe kapott már nem tudott utánam nyúlni, hogy megakadályozza az esést. Szörnyen fájt mindenem és nagyon kajkoltam. Így Claudia azonnal az ölébe vett, és nyugtatni próbált. Jó hosszú időbe tellett, míg végre megnyugodtam. Végül is az ijedtségen kívül nem lett komolyabb bajom. Kicsit haragudtam Georg gazdira, de aztán megbocsátottam neki, hiszen ő nem tehetett róla. Félórával később már minden feledésbe merült és ismét olyan vidáman játszottam, mintha semmi sem történt volna.
Folytatása következik
Pécs, 2014. November
kommentek száma:1tovább
Sziasztok. Szőrmók vagyok és ismét jelentkezem. Ma már vasárnap van. Egy hete vagyok az új gazdijaimnál és jól érzem itt magamat. Szeretném nektek elmesélni a délután átélt dolgokat. A gazdijaim, Kodival elmentek ebédelni Claudia szüleihez. Mikor hazaérkeztek, kicsit meg együtt lehettem Kodival, aztán Georg gazdám elvitte Őt a buszhoz, hogy hazautazzon. Szomorú voltam miatta, de gazdinénim levitt sétálni, így kiugrándozhattam magamat. Nem is sejtettem, hogy mire készülnek. Mikor gazdim hazajött beraktak a hordozó kosaramba és beszálltunk az autóba. Jó hosszan kocsikáztunk, míg végül megérkeztünk úti célunkhoz, az állatorvosi rendelőbe. Én még nem igazán tudtam, hogy az micsoda. Kis kosaramból nem sok mindent láttam. Viszont hallottam néhány kutyus nyüszítését, ami nem ígért sok jót. Azon gondolkodtam, hogy vajon miért hoztak ide a gazdijaim. Sokan voltak előttünk, így előbb az udvaron, majd a váróteremben várakoztunk a sorunkra. Majd egy óra volt, mire végre beszólítottak. A doktor bácsi eleinte nagyon kedves volt. Megnézte az oltási könyvemet, majd megvizsgált. Meghallgatta a szívecskémet, amely úgy kalimpált az izgalomtól. Aztán belenézett a fülecskémbe is és megállapította, hogy egészséges kiskutya vagyok. Hát ekkor következtek azok a dolgok, amikre nem szívesen emlékszem vissza. Először közölte, hogy a soros oltást meg kell kapnom. Így Georg gazdám lefogott engem, aztán a doki megbökött engem. Hirtelen megharaptam gazdim kezét, mert nagyon fájt a szuri. Meg is jegyezte hangosan ezt a tényt. Claudia gazdám nem tudta nézni, ahogy megszúrnak, így elfordította a fejét. Éreztem, hogy nagyon sajnál Engem. Reméltem, hogy most már készen vagyunk, de sajnos nem így történt. Még vissza volt a chip. Először egy regisztrációs lapot töltöttek ki. Beírták az adataimat, majd gazdinénimet is, hiszen az Ő tulajdona lettem. Aztán a doki hozta a chipes tűt és Georg ismét lefogott. Egy kis fájdalmat éreztem, de most nem haraptam meg. Aztán leolvasta a készülékével, hogy működik-e. Minden rendben volt. Gazdám fizetett és már készen is voltunk. Visszarakott a hordozómba és már indultunk is kifelé. Beszálltunk az autóba és hazahajtottunk.
A szuri és a chip helye meg napokig fájt, ha véletlenül hozzáértek gazdijaim. Ilyenkor felnyüszítettem. Claudia gazdim pedig végtelenül dühös volt azokra, akik a chipeket kitalálták a kutyusok számára. Tudta azonban, hogy jelenleg nem tehet ez ellen semmit. Hát ez volt az Én kalandom a kutyadokinál.
Folytatása következik
Pécs, 2014. NovemberSziasztok. Szőrmók vagyok és ismét jelentkezem. Ma már vasárnap van. Egy hete vagyok az új gazdijaimnál és jól érzem itt magamat. Szeretném nektek elmesélni a délután átélt dolgokat. A gazdijaim, Kodival elmentek ebédelni Claudia szüleihez. Mikor hazaérkeztek, kicsit meg együtt lehettem Kodival, aztán Georg gazdám elvitte Őt a buszhoz, hogy hazautazzon. Szomorú voltam miatta, de gazdinénim levitt sétálni, így kiugrándozhattam magamat. Nem is sejtettem, hogy mire készülnek. Mikor gazdim hazajött beraktak a hordozó kosaramba és beszálltunk az autóba. Jó hosszan kocsikáztunk, míg végül megérkeztünk úti célunkhoz, az állatorvosi rendelőbe. Én még nem igazán tudtam, hogy az micsoda. Kis kosaramból nem sok mindent láttam. Viszont hallottam néhány kutyus nyüszítését, ami nem ígért sok jót. Azon gondolkodtam, hogy vajon miért hoztak ide a gazdijaim. Sokan voltak előttünk, így előbb az udvaron, majd a váróteremben várakoztunk a sorunkra. Majd egy óra volt, mire végre beszólítottak. A doktor bácsi eleinte nagyon kedves volt. Megnézte az oltási könyvemet, majd megvizsgált. Meghallgatta a szívecskémet, amely úgy kalimpált az izgalomtól. Aztán belenézett a fülecskémbe is és megállapította, hogy egészséges kiskutya vagyok. Hát ekkor következtek azok a dolgok, amikre nem szívesen emlékszem vissza. Először közölte, hogy a soros oltást meg kell kapnom. Így Georg gazdám lefogott engem, aztán a doki megbökött engem. Hirtelen megharaptam gazdim kezét, mert nagyon fájt a szuri. Meg is jegyezte hangosan ezt a tényt. Claudia gazdám nem tudta nézni, ahogy megszúrnak, így elfordította a fejét. Éreztem, hogy nagyon sajnál Engem. Reméltem, hogy most már készen vagyunk, de sajnos nem így történt. Még vissza volt a chip. Először egy regisztrációs lapot töltöttek ki. Beírták az adataimat, majd gazdinénimet is, hiszen az Ő tulajdona lettem. Aztán a doki hozta a chipes tűt és Georg ismét lefogott. Egy kis fájdalmat éreztem, de most nem haraptam meg. Aztán leolvasta a készülékével, hogy működik-e. Minden rendben volt. Gazdám fizetett és már készen is voltunk. Visszarakott a hordozómba és már indultunk is kifelé. Beszálltunk az autóba és hazahajtottunk.
A szuri és a chip helye meg napokig fájt, ha véletlenül hozzáértek gazdijaim. Ilyenkor felnyüszítettem. Claudia gazdim pedig végtelenül dühös volt azokra, akik a chipeket kitalálták a kutyusok számára. Tudta azonban, hogy jelenleg nem tehet ez ellen semmit. Hát ez volt az Én kalandom a kutyadokinál.
Folytatása következik
Pécs, 2014. November
kommentek száma:0tovább
Sziasztok! Szőrmók vagyok, és ismét jelentkezem egy újabb kalandommal. Lassan egy hete vagyok új gazdijaimnál és már kezdem őket megszokni. Ezen a hétvégén több élmény is ért, ezek közül az egyik, mikor gazdáim vendégségbe vittek engem. Elmesélem, hogy mi is történt.
Az első szombat délutánomon Georg gazdim kitalálta, hogy Claudiával, Kodival és velem meglátogatják a barátaikat. Engem betettek a hordozóba, amely eredetileg macskáknak készült, de mivel én aprócska vagyok, pont elfértem benne. Autóval mentünk, mert messze laktak. Claudia tartotta az ölében a hordozómat és próbált nyugtatni, de így is végig kajkoltam az utat. Nem tetszett az autókázás és az sem, hogy be voltam zárva. Azért jó húsz percnyi autókázás után oda is értünk és ekkor kivettek engem a kocsiból.
Egy családi házba érkeztünk meg, ahol több kutyus is volt. Ahogy beértünk, a házi gazdák kérésére kivettek engem a ketrecemből . Így szabadon mozoghattam. Először félénken tájékozódtam, főként hogy egy nálamnál nagyobb kutyával is farkas szemet kellett néznem. A ház gazdaasszonya a karjaiba vett, és tüzetesen átvizsgált, mert megkérte rá Georg gazdám. Tudni akarta, hogy nem vagyok-e bolhás, de néhány apró sebecskén kívül nem talált semmit. Állítása szerint ezeket a testvérem okozta, aki még ott élt a faluban velem, és folyton megharapdált. Azt mondta, el fognak múlni és megkérte Claudiát, hogy a nyakörvet csak séta alkalmával használjuk, különben vegyük le, nehogy kidörzsölje a szőrömet. Egyet értettem vele, hisz folyton vakaróznom kellett tőle.
Ezek után letett maga mellé a földre és hagyta, hogy barátkozzak az Ő kutyusával, aki szintén kistestű volt, de még így is többszörösen nagyobb volt nálam. Ráadásul az meg féltékenykedett is rám, mikor a gazdája velem foglalkozott. Morgott is felém. Bíztam benne, hogy azért nem támad rám és fal fel egy harapásra. Közelebb is húzódtam Claudiámhoz, úgy éreztem Ő képes megvédeni engemet, ha veszélybe kerülök. Szerencsére azonban a kollegina nem kívánt megenni, inkább barátkozni próbált Ő is, miután biztosítva lett róla, hogy nem maradok itt.
Jó másfél órát maradtunk, és azalatt én is bátrabb lettem. Gazdijaim meg is lepődtek rajta. Mikor eljött az indulás pillanata fájó szívvel vettem búcsút új barátnőmtől és vonultam be a hordozómba, hogy aztán végül betegyenek az autóba. Hazafelé Kodi mellett kaptam helyett és ismét végig kajkoltam az utat.
Folytatása következik
Pécs, 2014. NovemberSziasztok! Szőrmók vagyok, és ismét jelentkezem egy újabb kalandommal. Lassan egy hete vagyok új gazdijaimnál és már kezdem őket megszokni. Ezen a hétvégén több élmény is ért, ezek közül az egyik, mikor gazdáim vendégségbe vittek engem. Elmesélem, hogy mi is történt.
Az első szombat délutánomon Georg gazdim kitalálta, hogy Claudiával, Kodival és velem meglátogatják a barátaikat. Engem betettek a hordozóba, amely eredetileg macskáknak készült, de mivel én aprócska vagyok, pont elfértem benne. Autóval mentünk, mert messze laktak. Claudia tartotta az ölében a hordozómat és próbált nyugtatni, de így is végig kajkoltam az utat. Nem tetszett az autókázás és az sem, hogy be voltam zárva. Azért jó húsz percnyi autókázás után oda is értünk és ekkor kivettek engem a kocsiból.
Egy családi házba érkeztünk meg, ahol több kutyus is volt. Ahogy beértünk, a házi gazdák kérésére kivettek engem a ketrecemből . Így szabadon mozoghattam. Először félénken tájékozódtam, főként hogy egy nálamnál nagyobb kutyával is farkas szemet kellett néznem. A ház gazdaasszonya a karjaiba vett, és tüzetesen átvizsgált, mert megkérte rá Georg gazdám. Tudni akarta, hogy nem vagyok-e bolhás, de néhány apró sebecskén kívül nem talált semmit. Állítása szerint ezeket a testvérem okozta, aki még ott élt a faluban velem, és folyton megharapdált. Azt mondta, el fognak múlni és megkérte Claudiát, hogy a nyakörvet csak séta alkalmával használjuk, különben vegyük le, nehogy kidörzsölje a szőrömet. Egyet értettem vele, hisz folyton vakaróznom kellett tőle.
Ezek után letett maga mellé a földre és hagyta, hogy barátkozzak az Ő kutyusával, aki szintén kistestű volt, de még így is többszörösen nagyobb volt nálam. Ráadásul az meg féltékenykedett is rám, mikor a gazdája velem foglalkozott. Morgott is felém. Bíztam benne, hogy azért nem támad rám és fal fel egy harapásra. Közelebb is húzódtam Claudiámhoz, úgy éreztem Ő képes megvédeni engemet, ha veszélybe kerülök. Szerencsére azonban a kollegina nem kívánt megenni, inkább barátkozni próbált Ő is, miután biztosítva lett róla, hogy nem maradok itt.
Jó másfél órát maradtunk, és azalatt én is bátrabb lettem. Gazdijaim meg is lepődtek rajta. Mikor eljött az indulás pillanata fájó szívvel vettem búcsút új barátnőmtől és vonultam be a hordozómba, hogy aztán végül betegyenek az autóba. Hazafelé Kodi mellett kaptam helyett és ismét végig kajkoltam az utat.
Folytatása következik
Pécs, 2014. November
kommentek száma:0tovább
Sziasztok! Szőrmók vagyok. Egy 8 hetes kis chihuahua kutyus. Most elmesélem egy újabb kalandomat. Az első szombatomon történt. Mikor reggel felébredtem, Claudia levitt sétálni és hogy végezzem el a dolgomat, hisz valahogy az almot megszokni nem akartam.
Közben Georg gazdám elment valahova. Mi pedig egy kicsit sétáltunk, aztán feljöttünk. Még egyet pihentünk, majd megszólalt a kapu csengő. Én gyorsan elrejtőztem gazdinénim szobájában, hiszen eléggé félős voltam. Nem sokkal később megjelent Georg gazda, de nem volt egyedül. Vele érkezett egy 11 év körüli kisfiú is, akiről kiderült később, hogy Kodinak hívják és Ő a gazdám gyermeke. Én persze jól elbújtam, így mindenfele keresni kezdett Claudia, végül Kodi talált rám az ágy mögött. Először nem tetszett nekem, hogy egy számomra idegen akar kapcsolatba lépni velem. Főként, hogy gyerek. Így aztán mérgesen morogtam rá. Ő azonban kedvesen szólongatott és addig addig foglalkozott velem, míg végül előmerészkedtem rejtekhelyemről és barátságot kötöttem vele.
Mindez szinte pillanatok alatt végbement. Persze számomra nem utolsó szempont volt az sem, hogy bejuthattam a szobájába, ami mindez ideig zárva volt előttem. Igen, ez a helyiség is tartogatott sok izgalmas búvóhelyet nekem, de a felfedezésüket máskorra halasztottam, hisz most Kodi sokkal érdekesebb volt.
Igaz nem sokáig maradt, mert hamar magamra hagyott és Georg-al es Claudiával együtt elmentek valahova és csak órákkal később kerültek elő. Amikor megjöttek, a szavaikból azt vettem ki, hogy vásárolni voltak. Kodi új cipőket is kapott. Bar én nem láthattam őket, mert mint megemlítették, lent hagyták a kocsi csomagtartójában. Engem ez a tény nem különösebben érdekelt, hiszen ott volt a régi cipője és annak a fűzője bizony nagyon izgalmas játéknak ígérkezett és Ő is megengedte, hogy játsszak vele. Nem úgy mint a gazdinénim, aki folyton rám szólt, ha a cipőjét kezdtem el rágcsálni.
Rájöttem, hogy a gyerekek nem olyan szigorúak, mint a felnőttek. Így aztán, míg Claudia ebédet főzött, én Kodival a szobájába tartottam és Ő azonnal maga mellé vett az ágyára. A laptopján játszott, engem viszont a zsinórja érdekelt. Persze ezt Ő sem hagyta, hogy megrágjam. Ez nem nagyon tetszett, de beletörődtem, hisz jóba akartam lenni vele. Azt játszottam, hogy leugráltam az ágyról és aztán újra meg újra felkéretőztem oda. Kodi türelmes volt velem. Sőt a tabletjével le is fotózott és megmutatott a barátjainak is. Akik persze plüss kutyusnak néztek, nem hitték el, hogy igazi vagyok, mivel olyan aprócska voltam ekkor még, igaz, az is hogy túl nagyra sem fogok nőni. Gazdijaimnak azonban így is tetszettem és persze Kodinak is.
Egész nap ott töltöttem el az időm nagy részét nála, így gazdinénim meg is jegyezte, hogy hanyagolom Őt. Persze ez csak átmenetileg volt így, míg Kodi itt tartózkodott. Ez mindössze a hétvége volt. Kodi vasárnap reggel le akart vinni sétálni, de Claudia nem engedett le vele. Féltett, hogy valami bajom esik. Később ő maga vitt le, hogy elintézzem a dolgaimat és bár hívta Kodit is, Ő inkább akkor már játszani akart, így nem jött.
A vasárnap délelőttöt azonban még vele tölthettem, fel-felkéretőzve az ágyára és bizony szomorkodtam, amikor délután Georg gazdám kikísérte a buszmegállóba és felrakta egy buszra. Főként azért keseregtem, mert így elvesztettem a lehetőséget arra, hogy felfedezzem a szobáját. Hiszen onnantól kezdve az ismét zárva volt számomra.
Folytatása következik
Pécs, 2014. November
Sziasztok! Szőrmók vagyok. Egy 8 hetes kis chihuahua kutyus. Most elmesélem egy újabb kalandomat. Az első szombatomon történt. Mikor reggel felébredtem, Claudia levitt sétálni és hogy végezzem el a dolgomat, hisz valahogy az almot megszokni nem akartam.
Közben Georg gazdám elment valahova. Mi pedig egy kicsit sétáltunk, aztán feljöttünk. Még egyet pihentünk, majd megszólalt a kapu csengő. Én gyorsan elrejtőztem gazdinénim szobájában, hiszen eléggé félős voltam. Nem sokkal később megjelent Georg gazda, de nem volt egyedül. Vele érkezett egy 11 év körüli kisfiú is, akiről kiderült később, hogy Kodinak hívják és Ő a gazdám gyermeke. Én persze jól elbújtam, így mindenfele keresni kezdett Claudia, végül Kodi talált rám az ágy mögött. Először nem tetszett nekem, hogy egy számomra idegen akar kapcsolatba lépni velem. Főként, hogy gyerek. Így aztán mérgesen morogtam rá. Ő azonban kedvesen szólongatott és addig addig foglalkozott velem, míg végül előmerészkedtem rejtekhelyemről és barátságot kötöttem vele.
Mindez szinte pillanatok alatt végbement. Persze számomra nem utolsó szempont volt az sem, hogy bejuthattam a szobájába, ami mindez ideig zárva volt előttem. Igen, ez a helyiség is tartogatott sok izgalmas búvóhelyet nekem, de a felfedezésüket máskorra halasztottam, hisz most Kodi sokkal érdekesebb volt.
Igaz nem sokáig maradt, mert hamar magamra hagyott és Georg-al es Claudiával együtt elmentek valahova és csak órákkal később kerültek elő. Amikor megjöttek, a szavaikból azt vettem ki, hogy vásárolni voltak. Kodi új cipőket is kapott. Bar én nem láthattam őket, mert mint megemlítették, lent hagyták a kocsi csomagtartójában. Engem ez a tény nem különösebben érdekelt, hiszen ott volt a régi cipője és annak a fűzője bizony nagyon izgalmas játéknak ígérkezett és Ő is megengedte, hogy játsszak vele. Nem úgy mint a gazdinénim, aki folyton rám szólt, ha a cipőjét kezdtem el rágcsálni.
Rájöttem, hogy a gyerekek nem olyan szigorúak, mint a felnőttek. Így aztán, míg Claudia ebédet főzött, én Kodival a szobájába tartottam és Ő azonnal maga mellé vett az ágyára. A laptopján játszott, engem viszont a zsinórja érdekelt. Persze ezt Ő sem hagyta, hogy megrágjam. Ez nem nagyon tetszett, de beletörődtem, hisz jóba akartam lenni vele. Azt játszottam, hogy leugráltam az ágyról és aztán újra meg újra felkéretőztem oda. Kodi türelmes volt velem. Sőt a tabletjével le is fotózott és megmutatott a barátjainak is. Akik persze plüss kutyusnak néztek, nem hitték el, hogy igazi vagyok, mivel olyan aprócska voltam ekkor még, igaz, az is hogy túl nagyra sem fogok nőni. Gazdijaimnak azonban így is tetszettem és persze Kodinak is.
Egész nap ott töltöttem el az időm nagy részét nála, így gazdinénim meg is jegyezte, hogy hanyagolom Őt. Persze ez csak átmenetileg volt így, míg Kodi itt tartózkodott. Ez mindössze a hétvége volt. Kodi vasárnap reggel le akart vinni sétálni, de Claudia nem engedett le vele. Féltett, hogy valami bajom esik. Később ő maga vitt le, hogy elintézzem a dolgaimat és bár hívta Kodit is, Ő inkább akkor már játszani akart, így nem jött.
A vasárnap délelőttöt azonban még vele tölthettem, fel-felkéretőzve az ágyára és bizony szomorkodtam, amikor délután Georg gazdám kikísérte a buszmegállóba és felrakta egy buszra. Főként azért keseregtem, mert így elvesztettem a lehetőséget arra, hogy felfedezzem a szobáját. Hiszen onnantól kezdve az ismét zárva volt számomra.
Folytatása következik
Pécs, 2014. November
kommentek száma:1tovább
Sziasztok! Szőrmók vagyok és most elmesélem, hogy teltek az első napok az új gazdijaimmal. Számomra ezek nagyon kalandosak voltak. Megérkezésem utáni nap nagyon korán keltünk Claudiával, aki egy hátizsákba pakolt mindenféle ételt. Később rájöttem, hogy ezt Georg gazdinak csomagolja, hisz ő jó időre elhagyta az otthonunkat, mint kiderült, dolgozni sietett.
Miután felöltözött, Claudiával együtt levittek sétálni és hogy végezzem el a dolgomat. Ezútán mi még maradtunk lent egy kicsit, de Georg beült a kis autójába, és elhajtott.
Én szomorúan néztem utána, nem értettem, miért kellett elmennie. Később Claudia elmagyarázta, hogy hová ment és azt is megemlítette, hogy délután hazajön és ismét velünk lesz. Reménykedtem benne, hogy valóban így fog történni.
Később gazdi asszonykám felemelt és felvitt a lakásba. Ott aztán szárazra törölte a lábaimat, hisz nedves volt a fű és vizes lettem.
Ennek nem igazán örültem. Miután megszárítkoztam, ő is a szobájába indult, hogy folytassa a pihenést. Így Én is elszundítottam. Már világos volt kint, mikor gazdinénim előkerült ismét és láttam, hogy megreggelizik, majd ő is magamra hagyott egy időre, aggódtam, hogy nem jön vissza és egyedül maradok, de végül csak előkerült és a hátizsákjában hozott egy 5 kg-os macska almot, mint elmondta nekem, hogy abba végezzem majd a dolgomat.
A délelőtt gyorsan eltelt és a délután első fele is. Georg gazdi hazaérkezett a munkából, majd gazdi nénimmel elmentek valahova.
Amikor hazajöttek, kaptam egy-két dolgot. Többek között egy kutya tálcát, amibe Georg gazdi beletett az alomból és a WC-ben helyezte el és azt akarták, hogy ott végezzem el a dolgomat. Na persze ezt Én még nem értettem meg, hisz nagyon picike vagyok alig 28 cm hosszú, és 10 cm magas. Ráadásul csak most töltöttem be a 2-ik hónapot. Mégis innentől kezdve, ha odapisiltem valahova, akkor leszidtak és betettek az alomba, hogy ott végezzem a dolgomat.
Igaz, ez egyenlőre reménytelennek tűnt. Az első napomon nem igazán merészkedtem ki a vackomból és nagyon jól viselkedtem.
Kedden ismét korán keltünk, és a szokásos reggeli program következett, lementünk a ház elé, ahol a fűben szaladgálhattam kicsit és közben Georg gazdi ismét elment dolgozni, mi pedig egy idő után feljöttünk. Délelőtt Claudia gazdim a házi munkával foglalkozott. Porszívózott a szobájába, majd Georg gazdiéba is, Én meg lapítottam a vackomban, hisz nagyon nem tetszett ez a berregő hang.
A délelőtt gyorsan eltelt, de azért voltunk lent is kicsit. Majd pihentünk, és délután Claudia gazdi felmosott és míg vártuk, hogy felszáradjon, bevitt Engem a szobájába. Hú ez volt ám az igazi kaland. Bátorságot merítve hamarosan felfedező útra is indultam. Annyi érdekes sarok és elbújni való hely volt itt.
Legelőször a hármas szekrény alját választottam ki, mint nagyszerű helyet, ahol nem találnak rám, de a fotel mögött a polc alatt is klassz volt elbújni. Messzebb még nem merészkedtem és ki is tették a szűrömet, miután felszáradt az előszoba. Georg gazdi későn ért haza, már éppen lementünk sétálni, na és hogy miket hozott nekem?
Hát kaptam egy nyakörvet pórázzal, hogy ezután hosszabb távra is elmehessünk sétálni, meg egy fésűt is, amit mindjárt ki is próbált rajtam. Így aztán gyönyörűséges lett a szőröm, igazán csinos kislány lettem. Ami azonban nem tetszett nekem, hogy parizerbe csomagolt gyógyszert próbált meg lenyomni a torkomon. Persze rájöttem, mit tervez és azonnal ki is köptem. Ő azonban túljárt az eszemen és összetörve a szert elkeverte a vizemben, így kénytelen voltam meginni.
Azt magyarázta, hogy erre szükség van, mert kiírtja a bennem lévő férgeket. Így aztán apránként kiiszogattam. Georg gazdi elégedett is volt velem, be is engedett a szobába, ahonnan aztán csak este, mikor aludni tértek, tessékeltek ki. Aznap éjjel azonban nem tudtam aludni, hiányzott anyukám és testvérkém és Claudia gazdim közelségére is vágytam. Így aztán addig kajkoltam az ajtója előtt, míg Georg gazdi felébredt és kitalálta, hogy menjünk le sétálni, mert akkor talán megnyugszom.
Sötét volt és hideg, de ez nem érdekelte őket és úgy tűnt az sem, hogy fázom és nyüszögök.
Egy darabig ugrándoztam a fűben, de aztán felkéretőztem.
Mégse vettek fel sőt Georg gazdi magunkra hagyott és mi pedig lent maradtunk Claudiával egy kis ideig, hogy addig próbáljon meg aludni.
Gazdi nénim a lelkemre beszélt, hogy legyek jó kutya és ha majd felmegyünk, akkor próbáljak meg aludni, de főként maradjak csendben.
Igyekeztem megemészteni a szavait. Nem sokkal később mi is felmentünk és Én igyekeztem jó kutya maradni.
Claudia kint hagyta a lábtörlőn a cipőjét, és ez nekem elég volt, hogy megnyugodjak. Ott töltöttem az éjszakát és a következő napokban mindegyiket, mert éreztem az ő közelségét.
Gazdijaim meg is lepődtek, hogy milyen jó vagyok.
Ezentúl minden reggel Georg gazdival ébredtünk. Lementünk a ház elé, amikor ő indult munkába.
Amikor a dolgomat elvégeztem, és tettünk egy kört, fel is jöttünk még egy nagyot pihenni.
Claudia általában 9 tájában ébredt, így én addig csendben voltam, de aztán ahogy beszabadultam a szobájába , igyekeztem azt átformálni az Én stílusomra.
Gazdim örömére mindent leszedtem a dohányzó asztalról mármint az aljáról s aztán boldogan rohantam körbe a szobát néhányszor.
Bemásztam az asztalba is és ott is rendet raktam. A sok üres vitaminos dobozka különösen tetszett nekem és így meg is kaptam őket játékra.
Ha elfáradtam, akkor megpihentem a cipőn, ami mostantól mindig ott maradt a lábtörlőn, Claudia többé nem vitte be előlem a szobába.
Én pedig nem bántottam azt, csak leheveredtem rá. Inkább a papucsát csentem el és hordoztam körbe a szobában és ezzel mosolyt csaltam az arcára.
A hét többi napja is hasonlóan telt el. Georg gazdám minden reggel korán indult a munkába és mikor délután hazaérkezett, mindig kaptam valamit, aminek örülhettem.
A hétvége felé hozott nekem egy macska kosarat is, amiben pont elfértem. Abból a célból kifolyólag, hogyha autóval megyünk, akkor abban szállítsanak.
Eleinte még nem tudtam, mi célt szolgál, erre csak a hétvégén jöttem rá, amikor beledugtak, hogy vendégségbe vigyenek, de ez már egy másik történet. Egyenlőre búcsúzom.
Folytatása következik
Pécs, 2014. NovemberSziasztok! Szőrmók vagyok és most elmesélem, hogy teltek az első napok az új gazdijaimmal. Számomra ezek nagyon kalandosak voltak. Megérkezésem utáni nap nagyon korán keltünk Claudiával, aki egy hátizsákba pakolt mindenféle ételt. Később rájöttem, hogy ezt Georg gazdinak csomagolja, hisz ő jó időre elhagyta az otthonunkat, mint kiderült, dolgozni sietett.
Miután felöltözött, Claudiával együtt levittek sétálni és hogy végezzem el a dolgomat. Ezútán mi még maradtunk lent egy kicsit, de Georg beült a kis autójába, és elhajtott.
Én szomorúan néztem utána, nem értettem, miért kellett elmennie. Később Claudia elmagyarázta, hogy hová ment és azt is megemlítette, hogy délután hazajön és ismét velünk lesz. Reménykedtem benne, hogy valóban így fog történni.
Később gazdi asszonykám felemelt és felvitt a lakásba. Ott aztán szárazra törölte a lábaimat, hisz nedves volt a fű és vizes lettem.
Ennek nem igazán örültem. Miután megszárítkoztam, ő is a szobájába indult, hogy folytassa a pihenést. Így Én is elszundítottam. Már világos volt kint, mikor gazdinénim előkerült ismét és láttam, hogy megreggelizik, majd ő is magamra hagyott egy időre, aggódtam, hogy nem jön vissza és egyedül maradok, de végül csak előkerült és a hátizsákjában hozott egy 5 kg-os macska almot, mint elmondta nekem, hogy abba végezzem majd a dolgomat.
A délelőtt gyorsan eltelt és a délután első fele is. Georg gazdi hazaérkezett a munkából, majd gazdi nénimmel elmentek valahova.
Amikor hazajöttek, kaptam egy-két dolgot. Többek között egy kutya tálcát, amibe Georg gazdi beletett az alomból és a WC-ben helyezte el és azt akarták, hogy ott végezzem el a dolgomat. Na persze ezt Én még nem értettem meg, hisz nagyon picike vagyok alig 28 cm hosszú, és 10 cm magas. Ráadásul csak most töltöttem be a 2-ik hónapot. Mégis innentől kezdve, ha odapisiltem valahova, akkor leszidtak és betettek az alomba, hogy ott végezzem a dolgomat.
Igaz, ez egyenlőre reménytelennek tűnt. Az első napomon nem igazán merészkedtem ki a vackomból és nagyon jól viselkedtem.
Kedden ismét korán keltünk, és a szokásos reggeli program következett, lementünk a ház elé, ahol a fűben szaladgálhattam kicsit és közben Georg gazdi ismét elment dolgozni, mi pedig egy idő után feljöttünk. Délelőtt Claudia gazdim a házi munkával foglalkozott. Porszívózott a szobájába, majd Georg gazdiéba is, Én meg lapítottam a vackomban, hisz nagyon nem tetszett ez a berregő hang.
A délelőtt gyorsan eltelt, de azért voltunk lent is kicsit. Majd pihentünk, és délután Claudia gazdi felmosott és míg vártuk, hogy felszáradjon, bevitt Engem a szobájába. Hú ez volt ám az igazi kaland. Bátorságot merítve hamarosan felfedező útra is indultam. Annyi érdekes sarok és elbújni való hely volt itt.
Legelőször a hármas szekrény alját választottam ki, mint nagyszerű helyet, ahol nem találnak rám, de a fotel mögött a polc alatt is klassz volt elbújni. Messzebb még nem merészkedtem és ki is tették a szűrömet, miután felszáradt az előszoba. Georg gazdi későn ért haza, már éppen lementünk sétálni, na és hogy miket hozott nekem?
Hát kaptam egy nyakörvet pórázzal, hogy ezután hosszabb távra is elmehessünk sétálni, meg egy fésűt is, amit mindjárt ki is próbált rajtam. Így aztán gyönyörűséges lett a szőröm, igazán csinos kislány lettem. Ami azonban nem tetszett nekem, hogy parizerbe csomagolt gyógyszert próbált meg lenyomni a torkomon. Persze rájöttem, mit tervez és azonnal ki is köptem. Ő azonban túljárt az eszemen és összetörve a szert elkeverte a vizemben, így kénytelen voltam meginni.
Azt magyarázta, hogy erre szükség van, mert kiírtja a bennem lévő férgeket. Így aztán apránként kiiszogattam. Georg gazdi elégedett is volt velem, be is engedett a szobába, ahonnan aztán csak este, mikor aludni tértek, tessékeltek ki. Aznap éjjel azonban nem tudtam aludni, hiányzott anyukám és testvérkém és Claudia gazdim közelségére is vágytam. Így aztán addig kajkoltam az ajtója előtt, míg Georg gazdi felébredt és kitalálta, hogy menjünk le sétálni, mert akkor talán megnyugszom.
Sötét volt és hideg, de ez nem érdekelte őket és úgy tűnt az sem, hogy fázom és nyüszögök.
Egy darabig ugrándoztam a fűben, de aztán felkéretőztem.
Mégse vettek fel sőt Georg gazdi magunkra hagyott és mi pedig lent maradtunk Claudiával egy kis ideig, hogy addig próbáljon meg aludni.
Gazdi nénim a lelkemre beszélt, hogy legyek jó kutya és ha majd felmegyünk, akkor próbáljak meg aludni, de főként maradjak csendben.
Igyekeztem megemészteni a szavait. Nem sokkal később mi is felmentünk és Én igyekeztem jó kutya maradni.
Claudia kint hagyta a lábtörlőn a cipőjét, és ez nekem elég volt, hogy megnyugodjak. Ott töltöttem az éjszakát és a következő napokban mindegyiket, mert éreztem az ő közelségét.
Gazdijaim meg is lepődtek, hogy milyen jó vagyok.
Ezentúl minden reggel Georg gazdival ébredtünk. Lementünk a ház elé, amikor ő indult munkába.
Amikor a dolgomat elvégeztem, és tettünk egy kört, fel is jöttünk még egy nagyot pihenni.
Claudia általában 9 tájában ébredt, így én addig csendben voltam, de aztán ahogy beszabadultam a szobájába , igyekeztem azt átformálni az Én stílusomra.
Gazdim örömére mindent leszedtem a dohányzó asztalról mármint az aljáról s aztán boldogan rohantam körbe a szobát néhányszor.
Bemásztam az asztalba is és ott is rendet raktam. A sok üres vitaminos dobozka különösen tetszett nekem és így meg is kaptam őket játékra.
Ha elfáradtam, akkor megpihentem a cipőn, ami mostantól mindig ott maradt a lábtörlőn, Claudia többé nem vitte be előlem a szobába.
Én pedig nem bántottam azt, csak leheveredtem rá. Inkább a papucsát csentem el és hordoztam körbe a szobában és ezzel mosolyt csaltam az arcára.
A hét többi napja is hasonlóan telt el. Georg gazdám minden reggel korán indult a munkába és mikor délután hazaérkezett, mindig kaptam valamit, aminek örülhettem.
A hétvége felé hozott nekem egy macska kosarat is, amiben pont elfértem. Abból a célból kifolyólag, hogyha autóval megyünk, akkor abban szállítsanak.
Eleinte még nem tudtam, mi célt szolgál, erre csak a hétvégén jöttem rá, amikor beledugtak, hogy vendégségbe vigyenek, de ez már egy másik történet. Egyenlőre búcsúzom.
Folytatása következik
Pécs, 2014. November
kommentek száma:1tovább
Sziasztok! Szőrmók vagyok. Eddig egy kis faluban éltem a testvéremmel, és anyukámmal, meg néhány nagyobb kutyával és más állatokkal.
Aztán egyik délután megjelent egy férfi és egy nő. Azt mondták a tulajdonosomnak, hogy szeretnének elvinni egy kiskutyát, mivel a neten meghirdettek minket.
Engem és testvéremet előre hozott a gazdám és a nő azonnal kiválasztott, így először a karjaiba, majd ezután egy dobozba kerültem.
Autóval voltak és így azt mondták mivel a városig hosszú az út , ez biztonságosabb. A hátsó ülésen kaptam helyet és a nő mellém telepedett le, míg a férfi vezetett. Megtudtam, hogy új gazdijaimat Claudiának és George-nak hívják. Hazafelé sokat nyűszögtem, de Claudia végig simogatott és beszélt hozzám. Próbált megnyugtatni. Olyan jó puha keze volt szinte élveztem. Tudtam, hogy megszeretett engem első látásra. Én is megkedveltem.
Nemsokára meg is érkeztünk egy családi házba, ahol két idősebb ember lakott, kiderült, hogy ők George szülei. Megetettek és megitattak. Kaptam parizert, almát felkockázva és egy tálkában vizet is. Aztán új gazdijaim ott hagytak, elmentek valahova, úgy hallottam tüntetni. Bár nem igazán értettem, hogy az mi.
Órákig nem kerültek elő, legalábbis számomra úgy tűnt. Mikor végre megjöttek, örülni kezdtem, hogy nem hagytak itt magamra, bár George szülei rendkívül kedvesek voltak hozzám. Még egy törülközőt is kaptam, hogy ne fázzak a dobozban. Azért Claudia kezének érintése nagyon hiányzott. George azonnal kijelentette, hogy indulunk tovább, így Claudia fogta a dobozomat és vele együtt engemet és megindult kifelé a kocsihoz. Beszálltunk és egyből hazahajtottunk, azaz oda, ahol ezentúl élni fogok. Egy nagyon nagy emeletes ház 6-ik szintjén szálltunk ki a liftből. Claudia kiemelt a dobozból és azonnal a fekhelyemhez vitt.
Megérezve, hogy ez jó meleg hely, így nyugton is maradtam benne. Kaptam egy sárga két részes műanyag tálkát, egyik felébe friss víz, a másik felébe pedig táp került. Nem igazán foglalkoztam velük, csak lapítottam a helyemen, mint egy jó gyerek. Csak akkor másztam ki, mikor pisilnom kellett. Kis vackomból figyeltem új családtagjaim esti ténykedését. Még levittek sétálni a ház elé a fűbe, hogy végezzem el a dolgomat és hancúrozzak egy kicsit, de hideg volt, így nem igazán élveztem a dolgot. Claudia végül ölbe vett és felmentünk lifttel a lakásba, ami az új otthonom lett.
Az első éjszaka álmodtam is, méghozzá arról, hogy új gazdijaimmal boldog leszek.
Folytatása következik
Pécs, 2014. NovemberSziasztok! Szőrmók vagyok. Eddig egy kis faluban éltem a testvéremmel, és anyukámmal, meg néhány nagyobb kutyával és más állatokkal.
Aztán egyik délután megjelent egy férfi és egy nő. Azt mondták a tulajdonosomnak, hogy szeretnének elvinni egy kiskutyát, mivel a neten meghirdettek minket.
Engem és testvéremet előre hozott a gazdám és a nő azonnal kiválasztott, így először a karjaiba, majd ezután egy dobozba kerültem.
Autóval voltak és így azt mondták mivel a városig hosszú az út , ez biztonságosabb. A hátsó ülésen kaptam helyet és a nő mellém telepedett le, míg a férfi vezetett. Megtudtam, hogy új gazdijaimat Claudiának és George-nak hívják. Hazafelé sokat nyűszögtem, de Claudia végig simogatott és beszélt hozzám. Próbált megnyugtatni. Olyan jó puha keze volt szinte élveztem. Tudtam, hogy megszeretett engem első látásra. Én is megkedveltem.
Nemsokára meg is érkeztünk egy családi házba, ahol két idősebb ember lakott, kiderült, hogy ők George szülei. Megetettek és megitattak. Kaptam parizert, almát felkockázva és egy tálkában vizet is. Aztán új gazdijaim ott hagytak, elmentek valahova, úgy hallottam tüntetni. Bár nem igazán értettem, hogy az mi.
Órákig nem kerültek elő, legalábbis számomra úgy tűnt. Mikor végre megjöttek, örülni kezdtem, hogy nem hagytak itt magamra, bár George szülei rendkívül kedvesek voltak hozzám. Még egy törülközőt is kaptam, hogy ne fázzak a dobozban. Azért Claudia kezének érintése nagyon hiányzott. George azonnal kijelentette, hogy indulunk tovább, így Claudia fogta a dobozomat és vele együtt engemet és megindult kifelé a kocsihoz. Beszálltunk és egyből hazahajtottunk, azaz oda, ahol ezentúl élni fogok. Egy nagyon nagy emeletes ház 6-ik szintjén szálltunk ki a liftből. Claudia kiemelt a dobozból és azonnal a fekhelyemhez vitt.
Megérezve, hogy ez jó meleg hely, így nyugton is maradtam benne. Kaptam egy sárga két részes műanyag tálkát, egyik felébe friss víz, a másik felébe pedig táp került. Nem igazán foglalkoztam velük, csak lapítottam a helyemen, mint egy jó gyerek. Csak akkor másztam ki, mikor pisilnom kellett. Kis vackomból figyeltem új családtagjaim esti ténykedését. Még levittek sétálni a ház elé a fűbe, hogy végezzem el a dolgomat és hancúrozzak egy kicsit, de hideg volt, így nem igazán élveztem a dolgot. Claudia végül ölbe vett és felmentünk lifttel a lakásba, ami az új otthonom lett.
Az első éjszaka álmodtam is, méghozzá arról, hogy új gazdijaimmal boldog leszek.
Folytatása következik
Pécs, 2014. November
kommentek száma:0tovább
zsazs bejelentkezett a blökire
kb 2 órája
Pamacs Emlékére hozzászólt a saját képéhez
kb 23 órája
hoffmannsaci bejelentkezett a blökire
kb 23 órája
feriburkusbalufrici bejelentkezett a blökire
1 napja
Nitacyca bejelentkezett a blökire
2 napja
kincseim2 bejelentkezett a blökire
2024. April 22.
Ada és Lilko barátok lettek
2024. April 21.
Ada és Lola barátok lettek
2024. April 21.
