Írta Stefanie gazdi (Szőrmók), 2019. September 25. 01:20:47 #25569

18. Szőrmók a buszon

Sziasztok! Szőrmók vagyok. Már 18 hetes. Akkorát nőttem, hogy gazdinénim csodálkozott rajta sokszor. Na persze ne gondoljatok valami óriási méretre, mert sosem leszek olyan nagy, mint például egy bernáthegyi, vagy egy farkaskutya, hisz én chiwawa vagyok és a fajtám igazan apró méretű.

Már egy hónapja lakunk az új helyünkön Claudiámmal, és bizony azalatt sokat változtam. Na, de nem is igazan erről akartam beszélni, hanem új kalandomat szeretném megosztani veletek.

Egy januári délutánon Claudiám és gazdi Anyu úgy döntöttek, hogy elvisznek az állatorvoshoz. Fel is öltöztettek, majd betettek a hordozómba. Aztán gazdinénim a kezébe fogta a kosaramat, és elindult velem ki a kapun keresztül lefelé az utcán a buszmegálló felé. Csendben figyeltem kifelé a rácson keresztül. Végül odaértünk, és letett egy kerítésre, ahol addig maradtam, míg a busz meg nem érkezett. Persze ez a helyzet nem igazán tetszett, így kajkoltam egy ideig. Hiába próbált meg csitítani. Amikor felszálltunk a buszra, nekem kilyukasztottak a jegyet, és egy kettes ülésen foglaltunk helyet. Csendesen lapítottam, és néztem folyamatosan ki a rácson, mialatt a busz elindult. Megnyikkanni sem mertem. Persze Claudiám folyamatosan nyugtatott. Jó hosszan utaztunk, és közben még egy ellenőr is felszállt, aki kérdezte, hogy macska vagyok e, de gazdinénim egyből rávágta, hogy kutya, így betépte a jegyet, és távozott. Gazdi Anyu kicsit távolabb ült tőlünk, és érdeklődött, hogy minden rendben van e. Claudiám intett, hogy igen.

Hamarosan megérkeztünk, és leszálltunk, majd a rendelőig gyalog tettük meg az utat, Én a hordozómban, végig nyüszögve. Amikor beléptünk az ajtón, már ismerős volt a hely. Most azonban nem volt senki a váróteremben. Egyetlen kutya és macska sem várakozott gazdijával, így nekünk sem sokat kellett. Hamar beszólítottak. A doktor bácsit is felismertem, már találkoztunk vele korábban. Mialatt Claudiám kiszedett a hordozómból, ő elővette a hallgatóját, hogy megvizsgáljon engem. Közben megnézte a kis könyvemet is. Miután meghallgatta a szívecskémet, hozott egy injekciós tűt, és mutatta, hogyan legyek lefogva, Claudiám vállalta, hogy megteszi ezt. Szinte nem is éreztem ahogy a hátulsó részembe beadták a szúrit. Olyan gyorsan túl voltunk rajta. Aztán meglett beszélve, mikor kell legközelebb jönni ellenőrzésre, ha közben nincs semmi baj. Majd felöltöztetett gazdinénim, gazdi Anyu fizetett. Elbúcsúztunk, és indultunk haza. Nem kellett sokat várnunk a buszra, és hamarosan már utaztunk is ismét. Csendben maradtam, és kicsit el is szundítottam. Mire megérkeztünk, már egészen gyakorlatom volt a buszozásban. Hazaérkezve kiszedtek a hordozómból, levetkőztettek, és vidáman játszottam lefekvésig. Most búcsúzom. Kutyapuszi nektek.

Folytatása következik
Pécs, 2015. Január