Írta vorosritty gazdi (Limó), 2010. October 13. 20:44:49 #11218

Köhögő kutya - rémek a sötétben

Tegnapelőtt gazdi nővére és apukája levittek a dokihoz, mert nagyon csúnyán köhögtem, gazdi meg még dolgozott. Kaptam két szurit, amit jól tűrtem. Tényleg nagyon csúnya volt ez a köhögés, kicsit kedvetlen is voltam tőle, kimerített, mert habos-nyálas trutyikat akartam felköhögni. Jött is a cucc, gazdi nem győzte takarítani utánam. Belém tukmált mézes tejet is, meg a vacsorából is, mert nem akartam nagyon enni sem. Aztán másnap reggel a reggelimet gazdi beáztatta meleg mézes tejbe, hogy könnyebben csússzon. Estére már nem is köhögtem olyan sokat. Vacsi előtt simán mézet lapátolt a számba a gazdi. Nem volt rossz, de szokatlan. Bezzeg a Nia ott állt a senekünkbe, nehogy kimaradjon valamiből. nem is kellett kétszer mondni neki, hogy kell lenyalni a kanálról a mézet
Az éjszaka aránylag csendesen telt, ma este pedig, míg mentünk le a dokihoz, csak egyszer kögöhtem, akkor is csak kicsit. Kaptam megint egy szurit, meg bogyókat, amiket majd be kell vennem. Kifejezetten jól vagyok, virgonckodom, játszom a Niával.
Végezetül elmesélem, hogy micsoda borzalmak állták utunkat hazafelé a sötétben. Először is egy hatalmas, fekete nylonzacskó tekergett és zörgött félelmetesen a járda közepén, a buszmegállóhoz menet. A megállóban sok lim-lom között egy fél pár cipő kereste kétségbeesetten elvesztett párját. Mindekután megszimatoltam, lecsillapodott. Már majdnem az utcánkban voltunuk, amikot is az árokban észrevettem valami nyugtalanító furcsaságot. Az árok fölé boruló bokor alatt bújt el. Közelebb mentem, de semmi. Szmatoltam, de nem ugrott meg. Erre gazdi elkezd nevetni, és leugrott az árokba. Egy darab beton volt az árnyékból leskelődő. Mentünk nyugodtan tovább. Az utcánkban ért a legnagyobb sokk. Egy ház előtti füves részt vizslattam át nagy alapossággal, hogy megtudjam mégis ki járt arra. Hirtelen az arcomba vágódott egy faág...a másik végére én magam léptem rá. Nade mégis, ekkora arcátlanságot! Azért, mert egy picit megtapostam, nem kell rögtön pofozkodni!
Végre hazaértünk...