Egész jó időnk volt, ki is használtuk és sétáltunk egy jót szombaton az erdőben. Természetesen a szokásos felállásban: Nia, gazdi és én.
Az erdő szélén találkoztunk 3 vizslával, két felnőttel és egy icurka-picurka kölyökkel. Szívesen mentünk volna velük, de a Niának nem tetszett a nagyok "hűbele", arcba rohanó stílusa, így inkább elkerülvén az esetleges összezördüléseket a másik irányba indultunk el. Lementünk az Ifjúsági parkig, ahol pihentünk egyet. De olyan szomorú látvány fogadott minket, hogy csak na...valami agyatlan banda rengeteg szemetet hagyott mindenhol és a tűzrakó hely köveit szétdobálta a fűbe, ahol alig lehetett őket látni, viszont rájuk lépni kellemetlen volt. 
Onnan még lejjebb mentünk, hogy a nyilvános kútnál igyunk egyet és induljunk haza. Valamiért az utat szegélyező bokrokban olyan sok légy, méh és darázs döngicsélt, hogy már-már félelmetes volt...de inkább légyből volt sok. Gazdi kicsit próbált frizbizni a Niával, de nem igazán érzett még rá a dologra.
Másnap, vagyis ma...szóval vasárnap a másik irányba indultunk el. Lementünk a Duna partjára. Huhúú, én ott mindig megőrülök 
Nagyon-nagyon jól éreztük magunkat! Labdáztunk, botoztunk, fogócskáztunk. Én sokat trappoltam a vízbe, aztán hemperegtem meg a sárban és a susnyásban. A vízből majdnem kihalásztam valami zsákot is. Most is nagyon magas volt a víz, úgyhogy nem tudtunk átmenni a szigetre, pedig nagyon kíváncsi vagyok már, hogy ott mi van. Még szívesen maradtunk volna, de gazdit szinte megették a szúnyogok, így elindultunk haza. Szerencsére találtunk egy működő nyilvános kutat, ahol tudtunk kicsit inni. Kaptunk fagyit, és a kedves fagyis néni még külön vizet is adott nekünk. 
Itthon aztán meg kellett fürdeni. 
De! Most nem bent a kádban, hanem a jó időre való tekintettel kint a kertben fürödtünk, Sokkal gyorsabban kész lettünk, kevesebb mocsokkal is járt a dolog...de ami nekem a legfontosabb: még vizesen, azonnal bele tudtam hemperegni a homokba a gazdi legnagyobb örömére. 
kommentek száma:0tovább
Hosszú idő után végre megint mehettünk suliba. Ugye betegek voltunk és nem akartuk, hogy megfertőzzünk akárkit is.
Gyönyörűn időnk volt, épp sulinak való. Sokat tudtunk játszani, mert az oktató késett...sajnos az egyik kutyusa nagyon beteg és dokihoz kellett vinni. Azért volt előnye ennek a sok rohangálós időnek, mert legalább egy kicsit lefáradtunk, jobban mondva, nem pörögtünk annyira.
Megint a Niával együtt mentünk, de most az óra felében ő volt kikötve, a másik felében pedig én. Így mégse volt annyira unalmas. Velem kezdte a gazdi. Kicsit szétszórt voltam, de nem vészesen. Láb mellett menés, ültetés, közömbösítés. Aztán cseréltem a Niával. Sokkal-sokkal jobban viseltem, mint a multkor, csak a végefelé hisztiztem, meg tekertem be magam a pórázzal, nagyon sokáig szépen csöndben fekve figyeltem.
Az oktató szóvá is tette, hogy mindannyian sokkal ügyesebbek, nyugodtabbak voltunk, mint legutóbb.
kommentek száma:1tovább
Tegnapelőtt gazdi nővére és apukája levittek a dokihoz, mert nagyon csúnyán köhögtem, gazdi meg még dolgozott. Kaptam két szurit, amit jól tűrtem. Tényleg nagyon csúnya volt ez a köhögés, kicsit kedvetlen is voltam tőle, kimerített, mert habos-nyálas trutyikat akartam felköhögni. Jött is a cucc, gazdi nem győzte takarítani utánam. Belém tukmált mézes tejet is, meg a vacsorából is, mert nem akartam nagyon enni sem. Aztán másnap reggel a reggelimet gazdi beáztatta meleg mézes tejbe, hogy könnyebben csússzon. Estére már nem is köhögtem olyan sokat. Vacsi előtt simán mézet lapátolt a számba a gazdi. Nem volt rossz, de szokatlan. Bezzeg a Nia ott állt a senekünkbe, nehogy kimaradjon valamiből. nem is kellett kétszer mondni neki, hogy kell lenyalni a kanálról a mézet
Az éjszaka aránylag csendesen telt, ma este pedig, míg mentünk le a dokihoz, csak egyszer kögöhtem, akkor is csak kicsit. Kaptam megint egy szurit, meg bogyókat, amiket majd be kell vennem. Kifejezetten jól vagyok, virgonckodom, játszom a Niával.
Végezetül elmesélem, hogy micsoda borzalmak állták utunkat hazafelé a sötétben. Először is egy hatalmas, fekete nylonzacskó tekergett és zörgött félelmetesen a járda közepén, a buszmegállóhoz menet. A megállóban sok lim-lom között egy fél pár cipő kereste kétségbeesetten elvesztett párját. Mindekután megszimatoltam, lecsillapodott. Már majdnem az utcánkban voltunuk, amikot is az árokban észrevettem valami nyugtalanító furcsaságot. Az árok fölé boruló bokor alatt bújt el. Közelebb mentem, de semmi. Szmatoltam, de nem ugrott meg. Erre gazdi elkezd nevetni, és leugrott az árokba. Egy darab beton volt az árnyékból leskelődő. Mentünk nyugodtan tovább. Az utcánkban ért a legnagyobb sokk. Egy ház előtti füves részt vizslattam át nagy alapossággal, hogy megtudjam mégis ki járt arra. Hirtelen az arcomba vágódott egy faág...a másik végére én magam léptem rá. Nade mégis, ekkora arcátlanságot! Azért, mert egy picit megtapostam, nem kell rögtön pofozkodni!
Végre hazaértünk...
kommentek száma:10tovább
Hú, ez se volt semmi. Eleve nem a megszokott időben volt az óra. Mi szombat reggel szoktunk órára menni, de most szombaton nem csak HP-ra mentünk, hanem kutyakiállításra is drukkolni. Nagyon érdekes volt, sok más kutyával is találkozhattam.
Nade az óránál tartottunk. Szóval vasárnap délután mentünk suliba, és a megszokott arcokon kívül sok más ebbel is találkoztam. Megint gyakoroltuk az "áll" parancsot, ami egyre jobban megy. Sok-sok közömbösítés is volt. Szükség is volt rá, mert van most a csoportban egy új tag, egy megtermett staffordshire kan, aki sajnos elég ellenséges más kutyákkal. Ez is egyre jobban ment nekem, bár amikor a feladatban a párom majdnem rám ült, eléggé megrettentem, de ügyesen visszaültem a helyemre.
Volt olyan feladat is, hogy rudak voltak lerakva párhuzamosan. Mi ezekre merőlegesen indultunk el láb mellett, és amikor a rudakhoz értünk, gazdi parancsot adott. Először az volt a feladat, hogy megálljunk, de úgy, hogy a melső lábaink már a bot túloldalán legyenek, a hátsób meg még nem. Aztán majdnem ugyanez volt, csak egyszer állni kellett, egyszer ülni. Itt gazdi kicsit elkeseredett, mert állásnál mindíg befordultam elé. mivel ideges lett én is átvettem tőle egy kicsit, tehát a hirtelen mozdulatoktól megrettentem. Gazdinak ilyenkor nagy levegő, átgondolni a dolgot, egy kis kéz segítséggel minden simán ment
Volt két labrador retriver, egy zsemle színű és egy fekete, mindketten ivartalanított kanok, Zsömi és Pici. Na velük egy olyan jót játszottam, mint idegen kutyával szinte soha. Az ő gazdiaik is örültek neki, mert állítólag ők is kis kekecek. De mi nagyon egymásra találtunk.
kommentek száma:2tovább
Hát, lehetett volna jobb is ez a suli, legalábbis nekem.
Na nem panaszkodásképp, de marha unalmas a pálya széléről figyelni.
Ma a gazdi a Niát is hozta suliba. Volt sok-sok kutya most, úgy örültem, sokat rohangáltam közöttük, játszottunk. Nagyon élveztem, de aztán kezdősött a munka...nekem ez abból állt, hogy csak figyelhettem az eseményeket 
Biza ki lettem kötve a pálya szélére és várnom kellett. Sokáig köröztem, hisztiztem. Aztán gazdi rám szólt, hogy "Ül! Marad!", de csak úgy messziről. Én leültem és maradtam. Na jól megdícsértek érte és lassan rájöttem, hogy nekem most ezt komolyan kell vennem, ennyi a feladatom. nagyon nehéz volt, de belejöttem. Óra végén egy hatalmasat játszhattam a többiekkel.
Az oktató azt mondta, hogy így, hogy a Nia is jelen volt, sokkal nyugodtabb voltam.
Én szeretem a Niát, annak ellenére is, hogy állandóan piszkál.
Óra utáni hancúrozás után még a Niával rohangáltam a réten, itthon pedig virslivel dúsított reggelit kaptam, úgyhogy már el is felejtettem azt a sok vbárakozást.
kommentek száma:1tovább
Ronda, esős reggel volt, azt hittem nem lesz megtartva az óra. Biztonság kedvéért a gazdi telefonon beszélt az oktatóval és megegyeztek, hogy ha más nem jön, akkor csak mi nekünk tart órát.
Mikor elindultunk, mér kezdett csendesedni az eső. Ennek hatására nem voltunk egyedül, hanem hárman is voltunk. Igaz nem sok, de legalább kevés.
Voltak akadályok, az ugrálás nekem jól ment, hiszen azt már ismertem, meg egyébként is szeretek ugrálni. Viszont a kúszó aránylag újdonság volt számomra, hisz eddig csak egyetlen egyszer mentem végig rajta. Hát most aztán gyakorolhattam. Nehézkesen ment, de már kapizsgálom a lényeget.
Kicsit jobban ráfeküdtünk most az 'áll' parancsra, amit egész jól elsajátítottam. Igaz, csak kézjellel értem meg a dolgot, de már megy
Kellemes időnk volt óra végére, aminek már csak azért is nagyon örültünk, mert délután mentünk Hancúrra!!
kommentek száma:1tovább
Hű, de nagyon jó volt ez a mai óra! 
Sokan-sokan voltunk végre. Újak is, régiek is. Én az elején kicsit ideges voltam, borzoltam a szőröm a nagy bizonytalanságban, de hamar megnyugodtam, ami annak is köszönhető, hogy a gazdi éreztette velem, minden rendben van.
Szóval volt sok játszó pajtás, egy Nudli nevű kutyussal különösképpen jól összemelegedtem. Olyan, mint én, csak picit vörösebb és alacsonyabb nálam.
Azért is volt nagyon jó ez az óra, mert nagyon jól csináltam mindent, tehát nagyon sok jutalmat, simit és virslit kaptam.
Nem kell extra feladatokra gondolni, de ami feladat volt, azt jól csináltam....mondom ezt mindennemű nagyképűség nélkül
kommentek száma:1tovább
Végre-végre volt ma kutyasuli!
Pedig nagyon úgy nézett ki, hogy elmarad, mert ronda borús-esős idő volt.
most sem voltunk sokan sajnos, csak ketten. Egy kis újonccal találkoztam, Bodza a labrador kölyök. Olyan kis eszetlen még, de nagyon gyorsan tanul. Állandóan játszani akart, még annak ellenére is, hogy párszor lemorogtam. A nagy igyekezetében még egy 3 cm magas járdában is elesett De az óra után beadtam a derekam, kergetőztem vele egy kicsit.
Nem csináltunk túl bonyolult dolgokat, láb mellett menés, ültetés volt leginkább, meg a kaját elénk tették a földre és nem volt szabad felvennünk. Ügyesen megcsináltam ezeket, hiszen nem volt újdonság, de nem is ez a lényeg. A viselkedésemen kell dolgoznunk és ezek a gyakorlatok jól megmutatták, hogy hogyan kéne kezelni a megrettenéseimet és egyebeket. most már azt is tudjuk, hogy a gazdinak nem ártana néha gyorsabb tempót felvennie, hogy jobban figyeljek rá..pedig egyébként sem megy lassan 
Szóval haladunk-haladunk és nem visszafelé Oktató meg is dícsért minket. Sokat beszélgetett vele még a gazdi sok okos dologról, én pedig közben türelmesen vártam.
kommentek száma:1tovább
2010. július 10-11 egy nagyszerű hétvége volt. A hancúros pajtásaimmal lementünk Sarudra, ahol sok izgi dolog történt.
Már eleve az, hogy mennyit autóztam rendkívüli volt. Amikor megérkeztünk, egy nagy kertben rohangálhattunk és minden házba bemehettünk, sőt, a gazdi mellett aludhattunk.
Volt játék is. ki mit tudban megmutattuk, hogy a gazdi néma (csak kézjelekkel) utasításait hogy teljesítem...vagy épp nem teljesítem
Voltak szokatlan, de érdekes feladatok is....pl a kertben eldugott jutalomfalatkákat kellett megtalálnunk. Na hát ez volt az a versenyszám, amit még kezdés előtt profin teljesítettünk a Niával, mivel egy-egy ilyen falattal jelentünk meg, gazdi meg csak nézett, hogy ez most honnan van Persze utána már egyet sem találtunk, inkább a gazdi.
Volt még jópár feladat, de a legemlékezetesebb a virsli visszahozó szám volt. Én voltam az első, aki valóban visszavitte az eldobott virslit Gazdi szóhoz sem jutott (azt mondták, olyan voltam, mintha egy szivar lógna ki a számból, persze fotó nem készült róla).
Mindekni jutalmazva lett finom falatokkal, aminek mi nagyon örültünk 
Este volt szalonnasütés. Mi a Niával ugye már gyakorlott kunyerálók vagyunk, ha valaki kint készíti a kajáját, hát természetesen közrefogtuk a gazdit 1-2 jó falatért. De ő olyan szőrösszívű tud lenni...úgyhogy próbálkoztunk másnál is na azért kaptunk a végén a gazditól is.
Az egyik lábacskám megsérült ismeretlen okokból (talán egy kipattanó parázsra léptem rá), de semmi komoly a doki szerint.
Megvolt az első nyíltvizes élményem is Wáá, az milyen jóó volt! Először nem mertem bemenni, de gazdi becsalogatott és gyorsan rájöttem, hogy ez milyen jó. Annyira élveztem, hogy hasasokat ugráltam a vízbe és rohantam ösze-vissza, meg hemperegtem és megint ugráltam...
Összefoglalva, nagyon jó volt a hétvége, a hazafelé úton már aludtam is, ami nem mindennapi dolog. El tudtam volna még viselni egy darabig a nyaralást...legközelebb is biztos megyek. 
kommentek száma:3tovább
Érdekes volt ez a mai óra. Igaz megint kevesen voltunk, csak négyen. Volt sok sikerélményben részünk, de olyan dolgok is, amiből láttuk, hogy gyakorlást igényelnek.
Az óra elején nagy volt a csönd. Alapvető gyakorlatokat csináltunk, de az volt benne a különleges, hogy vagy csak nagyon halkan mondták a gazdik a parancsot, vagy csak kézjeleket használtak. Örömünkre szolgál, hogy mi ezt NAGYONJÓLcsináltuk. Viszont amit gyakorolni kell, az az utána lévő feladatsorból derült ki, minthogy kézjelek nélkül, csak parancsszóval kellett irányítani. Na, ez nekem nem nagyon ment. Sok-sok helyben maradós feladat is volt, ezeket egész jól teljesítettem.
A riadásaimról is kérdeztük az oktatót, ugye óra alatt is egyszer-kétszer lehetett látni rajtam, hogy mikor húzom össze magam. Megállapítottuzk, hogy alapjában véve nem vagyok egy elveszett eb, mert sétálgatok erre-arra, ismerkedem mindenféle élőlénnyel. Hirtelen mozdulatoktól, leginkább ha emberektől érkezik, akkor rettenek meg. az oktató azt mondta gazdinak, hogy valószínüleg ezt hoztam magammal az ősöktől, úgyhogy maximum kicsit csillapítani lehet, teljesen kiölni biztos, hogy nem, mert egy váratlan szituációban ugyanúgy elő fog jönni. Hát ez van...de azért próbálkozunk, hogy legalább rosszabb ne legyen.
Egyébként jól éreztem magam, mert rengeteg-rengeteg dícséretet és simit és jutufalatot kaptam a gazditól. Megdolgoztam érte rendesen
A Mona gazdái csináltak fotókat is, ha megkapjuk őket, fel is töltünk ide egy párat.
kommentek száma:1tovább
Hát ma nagyon kevesen voltunk. Tegnap este leszakadt az ég, olyan eső volt. Reggel is be volt borulva, biztos azért nem merészkedtek többen ki otthonról. Csaupán hárman voltunk órán. De legalább több figyelmet kaptunk
Ilyen még nem volt, az oktatótól kaptunk labdát Az volt a feladat, hogyx labdázzunk a gazdiainkkal. Ez tetszett, lehetne többször is
Aztán szlalomoztunk kicsit. Sok olyan feladatot csináltunk, aminek a lényege az volt, hogy nagyon közel legyünk egymáshoz, nagyon közel mozogjanak körülöttünk, mi mégis tegyük a dolgunkat. Mondhatom elég jól sikerült.
viszont amit már a gazdi is észrevett egy ideje, most az oktató is láthatta, hogy nagyon riadós lettem. Egy másik gazdi hirtelen mozdulatától is menekülni akartam, pedig nem is felém irányult. Erre a pdoblémára még keresik a megoldást.....Gazdi őszintén elmondta, hogy mik történtek velem, amit összefüggésbe hozhat a dologgal. Régen is voltak hasonló dolgaim, de nem ilyen mértékben, ezért nem is gondoltuk égető problémának.
Na majd meglátjuk i lesz.
Azért jól éreztem magam és ez a lényeg.
kommentek száma:2tovább
Szegény Nia megint itthon maradt, mert én biza buszra szálltam és elmentem a gazdival otthonról. Szokás szerint, nem jól viseltem a buszozást, de hamarabb leszálltunk, hogy kicsit sétáljunk. Megint benéztünk a Fressnapfba, mert Gigiéknek megnéztünk egy jutifalatkát, na meg akkor már mi is kaptunk rágnivalót.Vagyis a gazdi megvette, de még nem adta oda.
Na szóval a Népligetbe érve én azonnal felkergettem egy mókust a fára, aztán sokszor eltűntem. Annyira szófogadatlan voltam, és olyan sokszor tűntem el, hogy gazdi nagyon megharagudott és elzavart. 
De aztán odahívott, kicsitt durcizott és meg hízelegtem. Aztán helyreállt a béke, én nem mentem szó nélkül messzire. Megleptük ajándékkal Heki-gazdit, ami majd jól jön, ha a Nia esetleg megint lábra menne kar kelyett. 
Amíg a többiek ÖV oktatáson vettek részt, gazdival vigyáztunk a kicsi Tysonra. ÖV alatt és előtte is egy csomót aludtam, ami azt eredményezte, hogy még annyira sem fáradtam ki, mint a múlt héten, és nagyon nyughatatlan voltam a buszon hazafelé.
Jövő héten már lehet a Niával együtt megyünk Hancúrra.
kommentek száma:4tovább
Ma is mentem Hancúr Partyra, de nem délután, hanem reggel. Mint mindíg, most is alig bírtam magammal a buszon, úgyhogyfélúton leszálltunk, hogy kieresszem a fárdt gőzt, meg amúgy is be akartunk nézni a Fressnapfba. Kaptam is egy fekete bőr nyakörvet. Majd közösen használjuk a Niával
No, megyünk tovább a Népliget felé, egyszer csak a hídon gazdi felpattan, hogy mi MOST szálljunk le. Hát szaladtunk át a villamos megállóban, ahol találkoztam Carlossal. Együtt mentünk innen a Hancúr helyszínéig. Én nem sokat játszottam, viszont sokat elkolbászoltam egyedül. Jah, és benne leszünk az újságban, bizony! de erről majd akkor, ha aktuális lesz.
Na szóval volt sok játék, aztán engedelmességi feladatokat csináltunk. A magam részéről kicsit untam a dolgot, de azért nem hagytam cserben a gazdit. A helyben maradás-behívás is nagyon szépen ment.
Aztán egy kis őrző-védősdi is volt...ami engem ismételten nem érdekelt. Sőt, kicsit feszéjezett is. Úgyhogy mi ezt többet nem is próbáljuk.
Jó sokáig elhúzódótt egy a kis összejövetel, de nagyon jó volt.
A haza utazást már annyira nem élveztem, egyrészt, mert nem szeretek sokáig egy helyben lenni, másrészt, mert belefeküdtem egy rágóba, harmadrészt, mert félúton jött a vihar
Éppen az eső előtt sikerült hazaérnünk, de a villámlás és dörgés már a buszon nagyon megrémített. Most a gazdi mellett megnyugodva alszom a szobában. Jó kis befejezés.
kommentek száma:2tovább
Gazdi bármennyire is próbálkozott, nem tudott lefárasztani. Pedig mozgalmas napom volt.
Először is kibuszoztunk a Népligetbe. még az odafele úton megszakítottuk a buszozást 3 megállónyi sétával, hogy jobban viseljem a közlekedés eme furcsa módját. Mikor megérkeztünk a Népligetbe Heki és Gege fogadott. Heki hatalmas hűbele szeretettel, Ge egy kis mérges helyrerakással (tudjam már hol vagyok ). Szép lassan megérkeztek a többiek is. Fannival jókat lehetett szaladgálni, de sokszor a szokatlan illatok jobban érdekeltek. Mikor mindenki megérkezett, átvonultunk egy másik tisztásra. Ott felkergettem egy mókust a fára, ami nagy elégedettséggel töltött el. Burkus gazdiék jóvoltából még fagyit is ettem (Köszönjük!). A nagy tömegben volt rohangálás, birkózás, botozás, ásás, stb.
na aztán kipróbáltuk az őrző-védő foglalkozást. Félkörbe álltunk, én valahol a közepén, hogy jól lássam mit kell csinálni. Hát...a többiek majd meg vadultak, mentek karra, hurkára, ugattak, acsarkodtak, teljesen fel voltak pörögve...én meg inkább békésen meghúzódtam. Úgy látszik, ez nem az én műfajom. Majd a Nia erősködik helyettem.
Hazafelé vettük az irányt. Hangával a Stadionoktól sétáltunk a Blaháig. Ott megnéztem, hol is lakik ő, egyúton kipróbáltam a liftet is. Izgalmas volt, de elég is egyenlőre
A Blahától a körúton keresztül, át a Petőfi-hídon sétáltunk a Kosztolányiig. Gondolta gazdi, na most jó lefáradok és végre nyugton maradok a buszon. Hát nem jött be a terve. Ugyanúgy ugrabugráltam és nyavajogtam. Hazasétáltunk a megállóból, de még így sem voltam fáradt. Legközelebb egy aktívabb túrára kéne vinni, akkor talán. ;)
kommentek száma:3tovább
Fantasztikus időnk lett mára, mintha csak a mi kedvünkért lenne vége a szélnek és esőnek.
Ma sok engedelmességi feladatot csináltunk, a szocializálósok annyira nem domináltak. Nem is volt mondjuk különösebb balhé, csak a Flóra próbált rendet teremteni, még akkor is, amikor nem kellett.
Kipróbáltuk az agilityt és gazdi szerint van hozzá tehetségem. Most nem voltak kint az egyszerű akadályokon kívül más eszközök, így nem tudtam megismerkedni a karikával, alagúttal vagy a palánkkal. Az irányíthatóságra fektette most a hangsúlyt az oktató. Szerintünk ahhoz képest, hogy ez volt az első agility órám, egész jól ment. Persze itt a gazdiknak majdnem ugyanannyit kell tanulniuk, mint a kutyáknak.
A meleg és a sok futkározás megtette a hatását, jól kifáradtam.
Holnap pedig - mivel a Nia tüzel, így nem mehet ki a kertből - megyek a Népligetbe Hancúr partyra. Egyszer voltam már télenjó volt, kíváncsi leszek, most több alkalmam lesz-e játszani.
kommentek száma:2tovább
Hát, mostanában nincs valami banánérlelő meleg. Nem volt vészes suli idő alatt, legalább nem volt melegünk. Egész jól ment most mindenféle feladat teljesítés, viszont gazdinak van 1-2 észrevétele. Például, hogy a lábhoz kerülést kaj motiváció, vagy póráz korrigálás nélkül nem vagyok hajlandó megcsinálni. A fekvést is inkább csak akkor, ha érzem a kajaillatot gazdi kezében. Ezért mostantól arra fog törekedni, hogy leszokjon a kézjelekről, hogy megtanuljam ezeket a dologkat egyszerű parancsszóra.
Az óra másik nagy eseménye számomra az, hogy udvarlóm akadt, Ubul a magyar vizsla személyében. Igen, ő az aki múltkor a Sátának udvarolt igen vehemensen. Szegény gazdijának meggyűlt vele a baja, mert le nem kattant volna rólam. Arra a megállapításra jutottunk, hogy talán közeledik a tüzelésem ideje. Úgyhogy lehet nem megyünk a jövő héten.
Egy kis szomorúság is volt azért, mert most láttuk utoljára Dimitijt, a nagy fiú kuvaszt. Ugyanis új gazdára lelt, méghozzá Svédországban. Kapott gazditól egy búcsú dögönyözést is.
Sok idő után meg lett tartva az agility edzés is, de nem vettünk részt, mert gazdinak sok más dolga volt és pénzt se vittünk magunkkal. Ezt is talán legközelebb kipróbáljuk.
Mikor hazaértünk kaptunk reggelit, utána gazdi behívott a házba. Csak engem. Sejthettem volna, hogy túl szép, hogy igaz legyen. Bizony fürdés volt. Egyébként is rám fért, de a héten még egy lapáttal rá is tettem, úgyhogy muszáj volt pancsizni. Történt ugyanis, hogy a héten a nagy viharban elbújtam a kocsi alá és csupa olaj lett a bundám.
Igaz, egy kis kellemetlenség volt a fürdés, de sok fölösleges szőr is lejött rólam, meg temérdek kosz. Csinosabb is lettem
kommentek száma:1tovább
Megintcsak meleg napra ébredtünk. Az oktató egy kicsit késett, mert lerohadt az autója, de mia ddig jól elvoltunk. Nagyjából. Volt egy kis incidens...szerencsére nem velem. Van egy kis kutyus, aki nagyon félős és van egy hatalmas nagy, aki meg rámenős. Ezzel nagy gond nem is lenne, ha hallgatna agazdájára és a gazda hívná is, segítené a másikat. A többieknek kellett közbelépni, ebből lett egy kis sértődés...de majd meglátjuk, hogy a továbbiakban, hogyan hasznosítja azokat a dolgokat, amiket az oktató elmondott neki.
A magam részéről, nem nagyon törtem magam, vagy csak a meleg miatt voltam kelekótya. Voltak dolgok (fekvés, szociális viselkedés, láb mellett haladás) amik nagyon jók voltak, mások viszont egyáltalán nem (láb mellett ülés, helyben maradás).
A csúcs pedig az volt, amikor óra közepén cak úgy eltűntem. Gazdi már sejtette, hogy hová. Ugyanis a menhelyről kiengették Pityut, a lovat kicsit legelni. Hát nekem feltétlenül meg kellett néznem közelebbről
Más. Van egy kis kutyus, Sparrow, a Jack Russel terrier, akivel most találkoztam másodjára. Annyira kis közvetlen, örökmozgó, hogy egész jól eljátszottunk. mondjuk vele ki nem?
Aztán Majával, a westivel picit ledőltünk egymásnak simulva az árnyékban. Tényleg csak pár pillanat volt, e olyan jól néztünk ki együtt
Jövő héten lehet nem megyek, mert a gazdi a Niával akar kutyafuttára menni. De hát ez van...majd itthonról drukkolok nekik.
kommentek száma:2tovább
Valami fantasztikus időnk volt ma reggel. Ezért is voltunk szerintem meglepően kevesen az őrán. De számomra sok volt az új kutya, pl egy pici oroszlánkutyus, egy spicc, egy skót juhász meg egy kölyök jack Russel terrier.
Van egy keverék kutyus, a Zuzu, akit kidobtak, de szerencsére jó gazdikhoz kerültek. Ők most voltak másodjára. Hasonló problémái vannak, mint a Niának volt, nagyon ellenséges a többi kutyával. De úgy látszik velem egész jól kijön. Ennek az én gazdim is, Zuzu gazdija is és az oktató is nagyon örül.
Szépen csinálgattuk a feladatokat, bár a fekvésem még mindíg nem túl jó. Viszont már a gazdi is észrevette azt, amit az oktató már előző órán is mondott, hogy másképp viszonyulunk egymáshoz, jobban ragaszkodom hozzá. Tetszik is, hogy intenzíven foglalkoznak velem
Most megint egyedül maradok, mert a Nia megy találkozni sok más kutyussal, ismét...én is akarok menni.
Erről jut eszembe, azt mondja az oktató, hogy az legyen a következő cél gazdinak, hogy két kutyával (Nia és én) egyszerre menjen ezekre a találkozókra, BKV és egyéb finomságok.....éllunk elébe, de úgy érzem, ez még nem mostanában lesz.
kommentek száma:1tovább
Nah, hát úgy állunk, hogy az oktatót jó érzés tölti el. Azt mondja fejlődök. Gazdi ezt ugyan nem vette észre, de állítólag igenis fejlődöm, teljesen megváltozott a viszonyunk. Hát ha a szakértő mondja, akkor biztzos úgy van.
Összeismerkedtem egy Süti nevű beagle kutyussal. Ő is olyan kis "hagyjál békén", morgós, de óra után csak játszottunk egy nagyot. Megfuttattuk egymást
Van egy Dexter nevű németjuhász forma fiatal kan, az állandóan utánam koslatott. Meg is mondtam neki párszor, hogy táguljon az alfelemtől, de nem adta fel.
Ma jött egy ici-pici kölyök yorki is. mindenki lázban égett, hogy őt megszimatolhassuk, szemmel tarthassuk. Elég nehéz volt így feladatot teljesíteni, de azért megoldottuk.
Most már csak azt várom, hogy induljunk egy nagy sétára 
Ja, majdnem elfelejtettem! Versenyt futottunk a gazdikkal. Mondja az oktató, hogy vigyázzanak, nehogy ránk lépjenek. Hát nálunk pont fordítva történt Én futottam rá a gazdira, majdnem elesett
kommentek száma:1tovább
Jóval a kezdés előtt már kiértünk, így jártunk egy kört. Egy másik kutyus is előbb érkezett, a Sári. Messziről könnyen össze lehet minket keverni Nagyon jól összehaverkodtunk. Szerencsére sokan voltunk, olyanok is , akikkel jót lehet játszani. Például Mona, a kis snaci. Ja igen, merthogy én is el voltam engedve
Általános engedelmességi és közömbösítési feladatok voltak, egész jól ment. A fekvésem sajna nem stabil és nem mindíg bal lábnál ülök le, hanem szembe a gazdival. Ezeken még dolgozni kell.
Ja, aminek én nagyon örültem -a gazdi már kevésbé-, hogy bármelyik gazdi elé leültem és szépen néztem, kaptam valami jó falatot
Olyan rövidnek éreztük ezt az órát, pedig ugyanannyi volt, mint máskor.
Egy pimasz kannak meg jól megmondtam a magamét...az még rendben van, hogy szagolgat, de alvázmosást nem kértem!
kommentek száma:2tovább
A mai napon életemben először voltam kutyasuliban. Oda mentünk, ahova a Niával jár a gazdi. Azért próbáltuk ki, mert a viselkedésem megváltozott egy ideje.
Nem volt egyszerű dolga az oktatónak, mivel a jelen lévől közül csupán egy kutya volt, akit nyugodt szívvel el lehetett engedni pórázról. Rám is azt mondta, hogy hepciás vagyok......és sajnos igaza van. Pedig nem voltam ilyen. Tehát arra jutottunk, hogy velem kellene sokat járni suliba, mert a Nia nagyon sokat, rengeteget feljődött, sokkal könnyebben is lehet kontrollálni.
A végére egészen szépen teljesítettem a feladatokat is, pedig engem nem tanítgattak olyan intenzíven, mint a Niát. A láb mellett haladás kifejezetten szépen ment.
Tehát, fel kell kötnöm a gatyát, mivel mostantól intenzív kutyasuli-látogató leszek...Nia meg majd sír addig itthon helyettem.
kommentek száma:1tovább
Ma egy hatalmasat sétáltunk, majdnem három órát. Voltunk erdőn-mezőn, találkoztunk más kutyákkal, szóval nagyon jó volt. Györnyörű volt az idő is, nem volt hideg. Sokat hemperegtünk a fűben, de én egyszer csak az avarban is elkezdtem fetrengeni. Mivel mi ilyet nem szoktunk csinálni, gazdi megnézte, mi lehet ott. Hát egy döglött vakonddal illatosítottam magam.
Ez gazdinak valamiért nem tetszett, de szerintem igazán jól áll az egyéniségemhez. Csak nem egy fekete, francia szívtipró hagyta az utamba, hogy megtaláljam? 
kommentek száma:0tovább
Ma kimentünk a Margit-szigetre találkozni sok-sok Blökis pajtással. Már eleve az odaút sem volt semmi, hisz sokat kellett buszoznunk, amiben nekem nincs túl nagy tapasztalatom, ezért állandóan hol ide, hol oda járkáltam. Már amennyire lehetett. Aztán amikor végre odaértünk egy kicsi várakozás után jött 2 kis ruhás kutyus. Aztán mégegy és két nagyobb ruha nélkül. Így elindultunk a sziget belseje felé, közben pedig egyre csak többen és többen lettünk. A végén már nem is tudom hány kutya rohangált fel-alá. Nagy-kicsi, fiú-lány, volt ott minden. Nagyon élveztem, hogy sok pajtással lehet játszani, kergetőzni. Akikkel nagyon jól elvoltam, az a Fifi nevű pici kutyus és Partvis, a skót terrier. Bár lehet Partvis annyira nem örült annak, hogy rajta lógok többedmagammal. Kint voltunk kb. 2 órát, aztán csak haza kellett buszozni. Nagyon élveztük a Hancúr Partyt, remélem megyünk még a gazdival.
kommentek száma:0tovább
Végre kimentünk a gazdival sétálni, kihasználva a meló előtti utolsó napot. Sajnos nem jutottunk messzire, mert vérfoltokat vett észre a hóban. Látta, hogy ez friss..na, gondolta, megint vérzik valamelyikünk. Odahívja a Niát, semmi. Odahív engem, hát a melső mancsom nagyon csúnyán vérzik. Én mondjuk nem foglalkoztam a dologgal. Mint egy gyagyás, rogangáltam mindenfelé, elloptam a Niától a gumisünt és világgá szaladtam vele.
De hiába a nagy jókedv, a gazdi fordult is meg és mentünk haza.
Lefertőtlenítette, megállapította, hogy ez egy új seb (a régi begyógyult sikeresen).
Az a baj, hogy sok szemét van a környék és sose lehet tudni, hogy mi lapul a magas fűben, a hó alatt.
kommentek száma:5tovább
Tegnap hivatalosan is a gazdié lettem. Új oltási könyvet kaptam, de annyira újat, hogy még a színe is más. Kaptam szurit, megnézték a fogaimat, meghallgatták a szívemet és tüdőmet, meg egyéb finomságok. Mivel volt ez a kis étvágytalanságom a minap, csináltunk egy kaja-tesztet is, de átmentem, mert megettem mindent.
A váróban pedig találkoztam egy fiú kutyussal, aki hasonlított egy kicsit rám, a színünk és a méretünk hasonló volt. Viselkedésben mintha egy az egyben én lettem volna. Nyüszögött, mert nem jöhetett oda hozzám, és én is nyüszögtem neki emiatt.
Jah, és azt hiszem láttam a karácsonyi ajándékom, ráadásul hangja is volt. Olyan izgi! De nem kaptam meg, gazdi azt mondta, hogy aludni kell még párat, akkor odaadja.
kommentek száma:0tovább
Úgyhogy sajnos rövidre kellett zárni a sétát, uzsgyi haza. Itthon gazdi bevitt a kádba, lemosta a lábamat, felertőtlenítette a sebemet és rakott rá egy nagy, puha kötést. Most nem mehetek ki és nyugton kell maradnom, ami nagyon nehéz, mert én állandóan mozgok. De egy kis öröm az ürömben, hogy itt meleg van, kaptam egy falat husi-hamit (a macskáéból, hehehe..ette is a kefét ), meg egy labdát is. Most nyugiban fekszem a szomszéd szobában.
A napról készült képeket megnézhetitek a képtáramban "kalandos nap" címen.
kommentek száma:1tovább
Na, ma sem tudott menni a gazdi a Niával kutyasuliba tüzelés miatt, és mivel szünet is lesz decemberben, valószínüleg legközelebb csak januárban fognak menni. Szóval ma a Nia maradt itthon, velem pedig a gazdi és apukája eljött sétálni. Már ez nagyon izgi volt, alig bírtam magammal, örültem, hogy kimozdulhatok a kertből. Ahogy elértünk a rét szélére, a gazdi elengedett és már fel is tűnt egy másik kutya. Színben pont olyan volt, mint én, csak sokkal nagyobb volt és fiú. Hamar kiderült, hogy őt a gazdi ismeri a kutyasuliból, a Csibész nevű labrador keverék. Picit játszottunk, aztán indultunk a kutyasuli felé, mert lasan kezdődött az órájuk. Hát ott már voltak egy páran, mind fiúk, mind nagyobbak és mind az én fenekemet szaglászta. Aztán egyikük sem tudott utolérni. Pár perc múlva megérkezett az oktató, monduk is, hogy mi akkor gyorsan továbbmegyünk, hisz sétálni indultunk. Mivel volt még kb negyed óra a kezdésig, mindenki jött velünk egy kört, nagyon élveztük. De aztán menniük kellett tanulni, mi pedig folytattuk a sétánkat. Ahogy átértünk az út túloldalára, a rétre, kicsit eltűntem szem elől. A gazdi apuja észrevett valamit egy fán. Kiderült, hogy egy macska volt, én pedig őt figyeltem. Már épp el akartunk indulni, amikor a cica úgy döntött, hogy lejön. Nosza, én rohantam utána, teljesen süketen. Gazdi majd kiordította a tüdejét, mert nem is látta hol vagyok, ráadásul pont a forgalmas út irányába szaladtam. Csak egy kis visítást hallott részemről a gazdi, gondolta a macska osztott le nekem egy maflást. Azért mégsem vagyok én olyan szófogadatlan, visszamentem hozzájuk. Mentünk tovább az úton, én ugye előttük vagy jó 10 méterrel, mikor is a gazdi vérnyomokat vett észre a földön. Rögtön gondolta, hogy én sérültem meg valahol. Visszahívott, megnézte a fejemet, de semmi, aztán a mancsaimat...hát a melső mancsomon egy nagyon mély vágás volt és nagyon vérzett.........fojt. köv. (túl sokminden történt 2-ben)
kommentek száma:1tovább
Ma este elmentünk egy rövid sétára. Ha hiszitek, ha nem ez nagyon érdekes volt. Ugyanis héthöznap, pléne este nem szoktunk sétálni menni. Csak az nem tetszett, hogy végig pórázon kellett lennünk, nem szaladhattam össze-vissza, merthogy nem a rétre mentünk, hanem a környező utcákba. Volt sok új és érdekes szag, amit kár lett volna kihagyni. Csinálhatnánk ebből rendszert is.
Bár a lakók nem biztos, hogy örültek, mert minden kutya úgy ugatott, hogy csak na.
kommentek száma:2tovább
Ma a gazdi és a Nia megint elmentek reggel valahova, engem pedig itthon hagytak. Szomorú is voltam e miatt, mert én szeretek a Niával rohangálni, most meg egyedül ülhettem itthon. Aztán mikor hazajöttek megint éreztem rajtuk sok más kutya szagát és a gazdi valami kutya suliról beszélt. Na szép, gondoltam, a Nia jár a többi kutya közé, pedig nem is kedveli őket, én meg aki majd megőrül, hogy mindenkivel játszhasson, itthon maradtam. Már majdnem bevágtam durcást, amikor a gazdi jött az ÉN nyakörvemmel és az ÉN pórázommal, és a Niának mondta, hogy Marad!. Egy olyan jó nagy sétát kaptam a gazditól kárpótlásul, hogy menet közben el is felejtettem megsüketülni - merthogy én azt néha szoktam séta közben - és nagyon rendesn viselkedtem. Szóval azért jó volt ez a privát séta....de azért csak kíváncsi vagyok arra a kutya sulira.
kommentek száma:1tovább
Szégyen-nem szégyen, ma a Niával elbuktunk egy hét fokos próbát. Történt ugyanis, hogy végre meg lett építve a lépcső a hátsó kijárathoz, így nem kell 3 utcát feszengeni pórázon, hogy kimehessünk a rétre. A lépcsőnek 7 foka lett. Felfele még nem volt gond...de lefele. Egyszer-kétszer megnéztük a Niával, hogy "igen, ez valóban magas" és ezzel leültünk az árnyékba és nem mertünk lemenni. Gazdi hiába jött, csábítgatott, kérlelt, mi nem mentünk. A vége az lett, hogy mindkettőnket levitt ölben a lépcső közepéig, onnan ugye már azért bátrak voltunk. Ígérem gyakorolni fogok és nem kell többet levinni!
kommentek száma:3tovább
Na a mai napon olyan sokminden történt, hogy nem győzöm elmondani, de azért megpróbálom.
Először is reggel a Niával és gazdival lementünk a gazdi apukájának autójával a vonatállomásig. Ott kicsit vártunk és vonattal mentünk Érdig. Ott várt minket gazdi barátnője. Így négyesben rengeteget sétáltunk, egyszer csak elértük a Dunát. Gazdinak az volt a terve, hogy majd ott jókat rohangálunk, csinál sok fotót rólunk. Sajnos rövidre sikerült a móka, mert iszonyatosan sok szúnyog volt és megettek minket!
Úgyhogy viiszasétáltunk a buszhoz, egy kicsit azzal is mentünk, hogy találkozhassunk a kutya haverokkal. Nagyot virgonckodtunk a Sábával, Ájkéval és Suzyval. Kirohangáltuk magunkat a nagy apportírozásban. De végül csak haza kellett jönni, úgyhogy megint buszoztunk és vonatoztunk egyet, levezetésképp pedig hazagyalogoltunk a vonatállomásról. Gazdi nagyon kifáradt, de mi annyira nem.
Hát ennyi, jó volt, szép volt...lehetne kicsit sűrűbben is.
2009. 07. 25.
kommentek száma:2tovább
Én úgyszintén hátul a kertben voltam és játszottam, és cseresznyét ettem, aztán főtt farhátat. Viszont én mindezek után elmentem kocsikázni is! Nem nagyon voltam eddig még autóban, de a gazdim apukája a városban akart kicsit kószálni, a gazdim pedig meggyőzte, hogy nekem jót tenne egy kis ismerkedés az ismeretlennel. Az autózást nagyon jól viseltem, néha ki is dugtam a fejemet és élveztem, hogy a pofimba csap a szél. Olyan volt, minta észvesztő sebességgel rohannék! De sajnos az eső egyre komiszabb lett, így sétálni nemigen tudtunk. Minden négyzetmilimétert alaposan átszimatoltam, amennyire csak lehetett. Aztán felugrottunk egy ismerősünkhöz, akiknél van 4 hullámos papagáj. Jól megnéztem őket, amitől ők meg jól meijedtek. Aztán nem foglalkoztam velük, viszont kimentem vagy ötször a nagytükörbe megnézni azt a másik kutyát. Végül hazajöttünk, örültem nagyon, hogy megint itthon lehetek, Niának röviden el is mondtam, mi minden történt velem. A nap gyönyörű lezárása egy fincsi vacsora volt virslivel és csirkével.
2009. 06. 07.
kommentek száma:0tovább
Ma séta közben észrevettem egy nyulat. Mivel ő egy golfpályán szaladt, hát én is bementem. Majdnem megfogtam, de a gazdi úgy kiabált utánam, hogy ezt már nem tudtam figyelmen kívül hagyni. Így ma sem eszünk nyúlpaprikást. Miután kijöttem, egy bácsi a golfpályáról kérdezte, hogy nem vagyok-e labrador. Biztos olyan messziről annak nézett....Aztán ki tudja, hogy milyen vér csörgedezik az ereimben? Hogy nem ez volt az első és nem is az utolsó nyúlkergetésem, az biztos.
2009. 05. 30.
kommentek száma:3tovább
Tomii92 bejelentkezett a blökire
1 napja
feriburkusbalufrici bejelentkezett a blökire
1 napja
Bruno új tagja a blöki.hu-nak
1 napja
Timi888 bejelentkezett a blökire
1 napja
kincseim2 bejelentkezett a blökire
2 napja
zsazs bejelentkezett a blökire
3 napja
Pamacs Emlékére hozzászólt a saját képéhez
2024. April 25.
hoffmannsaci bejelentkezett a blökire
2024. April 25.
