‹‹‹ vissza Blökii adatlapjához
Már közel 3 hónapja vagyok gazdiékkal, amit a családomnak mondhatok immár... 
Mert engem az utcáról fogadtak be...
Tegnap leesett az idei év első hava...rögtön le is mentem gazdival sétálni, és nagyon örültem a hónak is meg hogy mehetek gazdival sétálni..ugyanis én imádok vele lemenni...mindig jó nagyokat sétálunk, szaladgálunk. Rögtön beleszaladtam a hóba, és elkezdtem játszani. Belefúrtam az orromat a hóba, szaladgáltam, és nagyon boldog voltam. Sétáltunk utána még közel másfél óra hosszát, aztán hazaindultunk. Már egy kicsit fáztam, ezért gyorsabbra vettem a tempót, de aztán egyszer végre csak hazaértünk. Rögtön befeküdtem a jó meleg ágyba, gazdi betakart, odaadta a kedvenc plüssömet, és aludtam.
Elmondhatom magamról, hogy én vagyok a világ legboldogabb kutyája..és még a sorsom is jobbra fordult, neki köszönhetően! 
kommentek száma:0tovább
Ő a másik szem, mely átlát a felhőkön, a másik fül, mely a szél zúgásán is túl hall. Egy kis rész belőlem, amely a tengerig elér. Ahogy lábamnál pihen, amint a legkisebb mosolyomra farokcsóválással válaszol, s a fájdalmas pillantás, ha nélküle indulok el, ezerszer elmondta már, hogy egyedül értem él. (Talán bele is betegszik az aggodalomba, amikor nincs velem, hogy gondoskodjon rólam.) Amikor rossz vagyok, könnyen megbocsát. Amikor mérges vagyok addig mókázik míg meg nem nevettet. Ha boldog vagyok, gondtalan örül ő is. Ha bolond vagyok, nem neheztel érte. Amikor elégedett vagyok, ő büszke magára. Nélküle nem lennék önmagam. Vele erőm teljében vagyok. Ő maga a hűség. Általa tanultam meg, mi az odaadás. Általa ismertem meg a titkos nyugalmat és békességet. Megtanított figyelni olyan dolgokra, amelyeket korábban észre sem vettem. Amikor térdemre teszi a fejét, elmúlnak az emberi fájdalmaim. Ha mellettem van, megvéd a sötétségtől és a világ más ismeretlen dolgaitól. Megígérte, hogy várni fog rám... akármeddig... akárhol - ha szükségem lesz rá. És én tudom, hogy szükségem lesz - ahogy mindig is volt.
Ő AZ ÉN KUTYÁM."
kommentek száma:0tovább
"Egy borongós délelőttön úgy döntöttem nem megyek be dolgozni, mert tudtam, hogy ez az a nap, amikor túl kell esnem rajta. A kutyánkat Rockyt el kellett altatni: valaha oly erős testében egyre terjedt a kór, és minden erőfeszítésünk hiábavalónak bizonyult, hogy meggyógyítsuk szeretett boxerünket, a betegség úrrá lett rajta. Emlékszem, amikor behívtam a kocsiba...mennyire szeretett autókázni! De ezúttal mintha érezte volna, hogy ez az út más lesz. Órákig jártuk a várost, mindenféle csip-csup ügyet elintéztem, csak hogy ne kelljen a rendelőbe menni, de lassan már nem halogathattam tovább a dolgot. Miközben a csekket töltöttem ki az "altatás" díjáról, a szememet elárasztották a könnyek, és úgy összemaszatoltam a lapot, hogy a csekk szinte olvashatatlan lett. Rocky négy évvel azelőtt került hozzánk, nem sokkal fiam, Robert születése előtt. Mindannyian nagyon szerettük, de kiváltképp a kis Robert. Sajgó szívvel indultam haza. Rocky máris nagyon hiányzott. Robert elém jött és megkérdezte, hol van a kutyánk. Elmagyaráztam neki, hogy Rocky most a mennyországban van. Elmeséltem neki, hogy nagyon beteg volt, és most már boldog, és ahol most van, ott mindig kedvére szaladgálhat és játszhat. Négyéves fiam egy darabig hallgatott, majd tiszta kék szemével rám nézett. Arcán ártatlan mosollyal Az ég felé mutatott és közölte: - Most ott van fent, ugye apa? - Nagy nehezen bólintottam, azzal gyorsan bementem a házba. A feleségem csak egyetlen pillantást vetett az arcomra, és csendesen sírdogálni kezdett. Aztán megkérdezte, hol van Robert, én pedig kimentem, hogy megkeressem. Az udvarban szaladgált, miközben egy jókora botot dobált a levegőbe. Megvárta, amíg leesik, majd újból feldobta, egyre magasabbra és magasabbra. Amikor megkérdeztem, mit csinál, magától értetődő hangon közölte:
-Rockyval játszom, apa..."
kommentek száma:4tovább
ez egy igazán szívhez szóló történet! 
Nem nagyon emlékszem már a helyre, ahol születtem. Szűk volt és sötét, és az emberek sohasem játszottak velünk. De emlékszem Anyura és az ő puha bundájára, aki sajnos gyakran beteg volt és sovány. Alig tudott tejet adni nekem, a bátyáimnak és a húgaimnak. Közülük sokan meghaltak, még mindig nagyon hiányoznak nekem.
...Emlékszem a napra, amikor elválasztottak Anyutól. Olyan szomorú voltam és féltem is, a tejfogaim épp csak kinőttek és nagyon is Anyuval kellett volna maradnom még, de ő beteg volt és az emberek állandóan azt mondogatták, hogy pénzre van szükségük és elegük volt a rendetlenségből, amit a testvéreimmel okoztunk.
Betettek minket egy ketrecbe és egy idegen helyre vittek. Csak kettőnket.
Összebújtunk és nagyon féltünk, és még mindig egyetlen kéz sem jött hozzánk cirógatni, vagy babusgatni. Csak az a sok fény, hang és szagok!
...Egy üzletben vagyunk, ahol rengeteg különböző állat van! Néhány vijjogva csiripel, van, amelyik nyávog, megint mások kukucskálnak csak.
A húgommal együtt egy kis kalitkába vagyunk zsúfolva és más kölykök hangját is hallom körülöttünk. Látom az embereket amint bámulnak rám, szeretem a kis embereket, a gyerekeket. Olyan édesek és mókásak, mintha játszani akarnának velem!
Egész nap a kalitkában maradunk, néha gonosz emberek megütik az üveget, hogy megijesszenek bennünket, néha kivesznek minket, hogy megmutassanak az embereknek. Néhányan gyengédek, néhányuk viszont bánt minket, viszont mind azt mondja Á milyen aranyosak! Szeretnék egy ilyet!
...De végül egyikünket sem vitt haza senki.
A nővérem tegnap este múlt ki, amikor az üzlet sötét volt. Rátettem a fejem a puha bundájára és éreztem, amint az élet elszállt csöppnyi testéből. Hallottam, amint azt mondták, nagyon beteg volt, és azt, hogy akciós áron leszek eladva, csakhogy hamar eltűnjek a boltból. Azt hiszem az én gyönge nyüszítésem volt az egyetlen, ami gyászolta őt, amint reggel kivették Húgom testét a ketrecünkből, és a szemétbe dobták.
...Ma egy család jött és magukkal vittek! Micsoda boldog nap ez nekem! Igazán kedves család, ők igen-igen akartak engem! Vettek nekem egy tálat és eledelt és a kislány olyan gyöngéden tartott a karjaiban. Annyira szeretem őt! Az anyukája és az apukája azt mondta, milyen édes és jó kiskutya vagyok! Úgy hívnak Angyal. Szeretem nyalogatni a gazdijaimat. A család olyan jól gondomat viseli, szeretnek, gyöngédek és édesek velem. Szelíden tanítanak a jó és a rossz dolgokra, enni adnak és rengeteg szeretetet. Az egyetlen, amit szeretnék, hogy örömöt leljenek bennem. Imádom a kislányt, és ha szaladgálunk, vagy játszom vele, azt nagyon élvezem.
...Ma az állatorvosnál voltunk. Ez egy szörnyű hely volt és nagyon meg voltam ijedve.
Kaptam néhány szurit, de a legjobb barátom ? a kislány ? olyan óvatosan tartott és azt mondta minden rendben lesz, hogy megnyugodtam. A doki szomorú dolgokat mondhatott a szeretett családomnak, mert rém lehangoltak lettek. Olyasmit mondtak, mint súlyos csípő-elmozdulás és mondtak valamit még a szívemről is...
Hallottam amint a doktor a felelőtlen kutyaszaporítókról beszélt és, hogy a szüleim nem lettek kivizsgálva. Nem tudom, ezek mit jelenthetnek, csak azt, hogy nagyon rosszul esik ilyen gondterheltnek látni a családomat. De ők még mindig szeretnek engem, és én is nagyon szeretem őket!...
...Ma vagyok 6 hónapos. Míg a többi hasonló korú kiskutya jól megtermett és pajkos, nekem szörnyen fáj, ha csak megmozdulok is. A fájdalom soha nem csillapodik.
Akkor is fáj, amikor futok, vagy a hőn szeretett kislánnyal játszom, sőt a lélegzetvételt is fájdalmasnak találom. Megteszem a tőlem telhető legjobbat, hogy az az erős kölyök legyek amilyennek tudom, elvárnának, de ez oly nehéz.
Majd a szívem szakad meg a szomorú kislány láttán, és hallani az Anyut és Aput beszélni arról, lehet, hogy elérkezett az idő. Számos alkalommal jártam már az állatorvosnál, és a leletek sohasem jók. Mindig csak Veleszületett Rendellenességekről beszélnek.
Én csak a meleg napfényt szeretném végre, futkározni és játszani és odabújni hozzájuk.
A múlt este volt a legrosszabb, a Fájdalom mostanra már állandó kísérőm, már az is fáj, ha felkelek, és inni megyek. Próbálok felállni, de csak nyüszítek a fájdalomtól.
...Végül betesznek az autóba. Mindenki szomorú és én nem tudom miért. Rosszul viselkedtem talán? Próbálok jó lenni és kedves. Mit csináltam rosszul? Ó bárcsak ez a fájdalom múlna már! Bárcsak felszáríthatnám a könnyeit ennek a kislánynak.
Próbálom kinyújtani az orromat és megnyalni a kezét, de ismét csak nyüszíteni tudok a fájdalomtól.
Az állatorvos asztala furcsán hideg. Ismét nagyon meg vagyok ijedve. Mindegyik ember ölel, szeret engem, a könnyeik a puha bundámra potyognak. Érzem a szeretetüket és ugyanakkor a szomorúságukat is. Végre sikerül finoman megnyalogatni a kezeiket. Még a doktor sem tűnik olyan gondterheltnek ma, gyöngéd és érzek valami enyhülést a fájdalmamban is. A kislány óvatosan tart és én hálás vagyok neki mindazért a szeretetért, amit nekem ad.Most egy kis csípést érzek az első mancsomban. A fájdalom múlik és béke telepszik rám. Most már meg is tudom finoman nyalogatni a kezét. Álomszerű a látvány, ami elém tárul: Anyu, bátyáim és húgaim egy távoli zöld mezőn vannak a Szivárvány Hídnál. Azt mondják, ott nem létezik a fájdalom, csak béke és boldogság.
Búcsút intek a családnak az egyetlen módon, ahogy tudok: kis farokcsóválással, és az orrommal megérintem őket. Végig azt reméltem, hogy hosszú-hosszú éveket töltök el velük, de nem lehetett.
Látják, mondta az orvos, az állatkereskedésben kapható kölykök NEM felelősségteljes tenyésztőktől származnak!
Már nem fáj semmi, és jól tudom, sok év fog eltelni, míg ismét találkozhatom a szeretteimmel.
Bárcsak másképp alakultak volna a dolgok...
Ha szereted a kutyákat akkor ezt másold be az oldaladra kérlek te is!!!
(Az eredeti írás J. Ellis munkája, mely szabadon terjeszthető abban a reményben, hogy segít megállítani a kutya-szaporítók lelkiismeretlen munkáját és azokét, akik a pénzért tenyésztik az állatokat, nem pedig a fajta nemesebbé tételéért)
kommentek száma:0tovább
Vaú!
Egy verset írtam.
Ugattam, ahogy bírtam!
Remélem, érted gazdám?
Ha nem, hát jól figyelj rám!
Vaú!
Szeretlek Téged!
S ha szavam tán nem érted,
Hát nézz jól a szemembe,
Meglátod mi van benne:
Vaú!
Lásd: semmim sincsen,
Se birtokom, se kincsem,
A földön és az égen
Te vagy MINDEN nékem!
Vaú!
Rövid az élet,
De semmitől se félek,
Mert oltalmadba vettél. 
kommentek száma:0tovább
Bella hozzászólt a Mi a kedvenc játékotok? fórum-hoz
kb 13 órája
Bella új tagja a blöki.hu-nak
kb 13 órája
Dancika404 bejelentkezett a blökire
kb 13 órája
Norbikee bejelentkezett a blökire
kb 15 órája
Orgonáskerty bejelentkezett a blökire
1 napja
Tomii92 bejelentkezett a blökire
3 napja
feriburkusbalufrici bejelentkezett a blökire
3 napja
Bruno új tagja a blöki.hu-nak
2024. April 28.
