Este kilenc után elmentek a fiúk az udvarról, én pedig elengedtem Kittit, hogy rohanhasson egyet az alkonyat nyújtotta pillanatnyi enyhülésben.
***
Ma vendégségbe jött az egyik lány, aki tegnap itt, az udvaron élvezte a fiútársaságot. Sokáig beszélgettünk, és ő elmesélte, hogy a fiúkat tegnap nagyon idegesítette a kutya sírása, ezért fölkapkodták a köveket a beton mellől, és dobálni kezdték Kittit. Nem mindegyik dobás talált, de az egyik igen, és pont a kutya fejét.
***
Én emlékszem, világosan emlékszem tegnapról a kutya sírására. A negyedikre, amikor hirtelen kezdett üvölteni, és nagyon hosszan sírt, és én nem mentem ki hozzá, mert azt gondoltam, szomjas nem lehet, biztos csak szabadon szeretne lenni.
Pedig nem azért sírt. Hanem mert fájt neki a fejbedobás, és segítségért kiáltott hozzám, én pedig nem mentem ki, hogy megvédjem. Cserbenhagytam őt, pedig ő mindig, mindig megvédett engem, és én nem tettem meg neki ugyanezt, holott sokmilliószor mondtam neki, mennyire szeretem. Hazudtam neki.
Mit gondolhat most rólam a kutyám? Hogy nálam hálátlanabb teremtést nem hordott hátán a föld, és hogy én vagyok a legrosszabb falkavezér az egész világon. És igaza is van.
Nincs az az Isten, aki vissza tudná forgatni az időt, hogy most kimehessek, és letörhessem a kezét annak a vadállatnak, amelyik az én jámbor kutyámra a sírása miatt követ emelt, és megvígasztalhassam szegény Kittikémet.
Nem tudok hogyan tisztára mosakodni sem Isten, sem a kutya előtt, és nem tudom a bocsánatát sem kérni a hűtlenségemért.
kommentek száma:0tovább
Tegnap este valami rémes hőség volt.
A házban vendégek vannak, meglehetősen zajos, "illatos", és fölöttébb udvariatlan banda, akik miatt nem lehet kinyitni a szobám ajtaját, mert bejönnek, és elvisznek különféle dolgokat, de az ablakot is csak este tudom szellőztetésre tárni, amikor már nem "beszélgetnek" gyerekek az udvaron, akik követ, fát, ágakat és szemetet dobálnak be, ha véletlenül nyitva felejtem az ablakot.
A fülledt melegben a szobámban egyre idegesítőbb volt a kupleráj, és én majdnem megőrültem a levegőtlen, szűk kis helyiségben. Ráadásul elhagytam a kulcsomat is, így mikor meghallottam a kutya sírását az udvarról, bizonyos fokú ideges alaphangulatban mentem ki hozzá. Arra gondoltam, biztos szeretné, ha elengedném, de a vendégek idegesek lesznek tőle, mert meglehetősen nagy kutya, és nekik rossz a lelkiismeretük, ezért a kutyát ütnék, hogy ne menjen a közelükbe. Meg kell kötnöm őt.
A fenyőfa körül izgatottan kőröző kutya már megitta a vizét, ami nem is csoda ilyen melegben, így sietve újratöltöttem a vödrét, hogy visszatérhessek a kulcskereséshez. Úgy esett neki a víznek, mint aki ezer éve nem ivott. A lelkes lefetyelés a házba is behallatszott, a vendégek mind a nyomorult jószágon nevettek. Kitti pedig szinte könyörgött, hogy engedjem el egyet szaladni. Bármennyire is sajnáltam, nem engedhettem el szegénykémet.
Fél óra múlva a szobámban újabb Kitti-sírásra lettem figyelmes. Kimentem, leellenőriztem, van-e még vize, megsimogattam, majd otthagytam, és amikor már ötödszörre sírt fel, ki sem mentem hozzá. Automatikusan azt feltételeztem, hogy mozgás- és gazdi hiánya van. És idegesíti a sok komisz kölyök, akik az udvaron nyüzsögnek, és akiknek az eltávoztában én magam is erősen bíztam, de a várva várt esemény egyenlőre csak nem akart bekövetkezni.
kommentek száma:0tovább
A srác a jövő heti tábor vezetője, azért jött, hogy megtárgyalja velem a programokat. Kitti előbb fedezte fel az érkezését, mint én, és lelkes ugrálással köszöntötte. Valószínűleg neki is szimpatikus a srác feneke, mert amikor visszafordult a kocsi felé, hangosan ugatva adta tudtára a tetszését. Vagy azt, hogy meg akarja harapni. Mire visszafordult, már én is ott álltam, és a kérdéses testrészt gusztáltam.
- Bocs, csak be kellett zárnom a macskát. - adtam magyarázatot a nyitás késlekedésére.
Szinte hallottam az agya kattogását.
Macska.
Kutya.
Macska.
Kutya.
Macska.
Gyors döntés következett:
- Óóóó, de milyen helyes ez a kutya!
- Köszi, gyere be.
Némi gyanakvás a lelkesen lihegő eb láttán:
- Nem harap?
- De igen. Fenékre megy.
Vett egy nagy levegőt, és belépett, Kitti pedig teljes negyven kiló + szőrrel indult rohamra egy kis simogatásért koldulva. A srác gyanúsan édelegve és a szabad füllel is jól hallható muszáj kényszerítő erejétől hajtva fogadta a rohamot, és olyan kényszeredetten próbált jópofizni, hogy vigyorognom kellett.
- Szijja, hát hogy te milyen szép kislány vagycuki vagy, jó kutya-jó kutya!
Ha a fekete nadrágján jól látható szőrmennyiség az álláspontja felülbírálására késztette is őt, azt megtartotta
magának, mert lekötötte a gatya leszőrözése. Felemelte a fejét, megerőszakolta az arcvonásait, és vigyorogva tartotta fel a kezét, ahogy a focipályán.
- Pacsi ide, kutyus!
- Hehe, de kezdő vagy! Jól megszívattalak! - vigyorgott rá Kitti, miközben előreszaladt az ajtó felé.
Zsolti értetlenül meredt utána.
- Nem tud pacsit adni?
- De igen, de oda fel nem ugrik egy pacsiért. Ráadásul nem is tudja, mit akarsz tőle. - somolyogtam.
Kitti kidugta a fejét a ház sarka mögül. Vigyorgott.
- És jó érzékkel szúrja ki, mit utálsz a kutyákban - kacsintott. 
kommentek száma:2tovább
A gyerekek itthagytak az udvarban egy biciklit. Nem olyan szép, mint lakótársunk, Gazdi biciklije, és nem is olyan nagy gonddal őrzött, hiszen kinthagyták az esőben, és már éreztem rajta a rozsda szagát. Elkísértem Gazdit, amikor betolta a folyosóra, miénk mellé, hogy ismerkedjenek... 
- Biztos éjszaka jönnek majd a bicikliért, pedig mondtam nekik, hogy ne hagyják itt...- morogta Gazdi, majd hozzám fordult.
- Ha jönnek a gyerekek, szóljál, jó?
Kihúztam magam. Ez egy fontos, felelősségteljes feladat. Igazi megbizatás.
- Biztos lehetsz benne, hogy a megfelelő kutyához fordultál a feladattal. Egy falevél sem hullik le a fáról tudtom nélkül. Számíthatsz rám! Elsőosztályú munkaerő vagyok!
Gazdi bement, és én járőrözni kezdtem. Megugattam a ház előtt elhaladó lovasszekeret 
, a fenyőfáról felreppenő gerléket, a hátsó kapu mögött elmenő három fiút, majd letelepültem a küszöbre, hogy onnan folytassam az őrködést.
Egyszerre hallom ám, hogy valaki mászik át a hátsó falon! 
Felugrottam, és odarohantam. A fal belső felén egy alacsony, szőke férfi állt, gyanús szaggal és piros orral. Csak rosszban sántikálhat! 
- Takarodj! Takarodj! Ne gyere be, menj innen, nem hallod? Most úgy megharaplak, hogy rajtad marad a nyoma, hallod? - Valósággal habzott a szám a dühtől! Ez az ember ostobának néz engem? Hát komolyan azt hiszi, bármikor átmászhat az én birtokom falain, és bejöhet? Talán bántani akarja Gazdit! Mit akar itt egyátalán? 
Gazdi jelent meg a lépcső tetején. Narancssárga, macska szagú dzsekijében semmi macskaszerű nem volt benne. Igen dühösnek látszott. 
- Nem szeretem, ha bemásznak a falon.- közölte az emberrel.
- Én sem szeretem! Nem szeretlek téged sem! - szálltam be a szóváltásba Gazdi mellett.
- Szójomárá a kutyára! Na, nem akarok semmit...- Még hogy nem! Árad belőle a rossz szag!
- Kimenne innen?
- Csak...azt akartam...nincsen magának madzagja?
- Nincs. Kimenne?
- Nem harap a kutya?
- De igen. Menjen ki.
- Jóvanna, megyek má.
KITTI, TE VAGY A LEGJOBB. ÚGY SZERETLEK. 
kommentek száma:8tovább
Ma visszaszereztem magamnak a Gazdit!!! 
Újra hallottam a varázslatos "Jó kutya, okos kutya!" szókombinációt, de ezúttal a néhány napja folyamatossá vált "...de a cicát nem bántod!?!" fegyelmező folytatás nélkül, melyet, megvallva az őszintét, kezdek már kissé unni. Sosem bántanám azt a macskát, miért gondol rólam rosszat a Gazdi? 
Ma délután gyerekek jöttek. Gonosz gyerekek, akik dobáltak, ütöttek, és elzavartak engem 
, amikor én a farokcsóválás egyezményes jelével zászlólengetve közelítettem feléjük. Nem felejtettem el nekik soha, mennyire fájt, amikor fejbeütöttek a pingpongütővel! Gazdi sem szereti őket, tudom. Nem mondja soha, hogy harapjak beléjük, de mindig megdicsért, amikor megugattam őket. 
Ma, amikor meghallottam a hangjukat, azonnal tudtam, itt az idő a "JÓÓÓ KUTYA!" kicsikarására! Nagyon, nagyon-nagyon kieresztettem a hangomat, és amikor a Gazdi kinyitotta a kaput, hogy bejöhessenek a gonosz gyerekek, arra gondoltam, itt az idő, Gazdi próbára tesz, mennyire vagyok megbízható, mint házőrző. A bizonyítás lehetőségétől felspannolva kiugrottam a nyitott kapun, és kieresztettem a hangomat! 
A gyerekek hátraugrottak, és durván kiabáltak Gazdinak, ő pedig visszahívott. Én szót is fogadtam, de a kapun akkor sem engedtem be a gyerekeket. Többször is próbálkoztak, és én minden ostromot visszavertem! Oroszlánként 
harcoltam, és tudtam, Gazdi nagyon büszke rám!
Aztán feltűnt az a kis gyerek. Ő sohasem bántott. És kenyér volt nála... 
Kis gyereket sohasem bántok...Kenyérrel érkezőt különösen nem... A nagyok tuszkolták előre. Ő odajött hozzám, és megkínált kenyérrel. Nagylelkű egy gyerek ez...Mikor kikaptam az ujjai közül a csemegét(megjegyzem, ügyes voltam, hozzá sem értem a gyerekhez!), ő megsimogatta a fejemet.
- Okos kutya... -mormolta, és Gazdi egyszerre simogatott meg minket, a gyereket és engem.
A nagyok beosontak a hátunk mögött, mi pedig Gazdival és Kis Gyerekkel besétáltunk a házba. Kit érdekelnek a gonosz kölykök, ha Gazdi szerint én vagyok a legeslegjobb?
kommentek száma:2tovább
Estefelé Gazdi becsukott a folyosóra, mert vendégek jöttek hozzá. Egy kedves kislány jött, aki nagyon fél tőlem, mert megtámadta egy kóbor eb a múlt héten. Érzem a rettegését, és láttam, hogy nagyon sírt 
, mikor Gazdiba kapaszkodott. Hiába csóváltam a farkamat, és mondtam, csak meg akarom szaglászni , nem lehetett megnyugtatni, ezért Gazdinak be kellett zárnia engem.
Hamarosan megérkezett Mr. Golyótalan Narancssárga is 
, de ő legalább jogosan szenvedett büntetést, mert megtámadta a kislányt, és meg is harapta. Én sohasem tettem volna ilyet, mégis tőlem félnek! A macska meg, ez az apró bűnöző szabadon rohangászhat! Igazságtalanságok netovábbja...
Ráadásul Bűnöző nem csillapodott le. Alig ért földet a folyosóra dobás után, egyből nekem esett. Az összes karmát belém méllyesztette, és felváltva rágta a fülemet és a nyakamat 
. Egy darabig tűrtem, de aztán a szemem felé kapott, és ezt nem hagyhattam. Egészen kicsit, óvatosan elkaptam a hátsó lábát, és mikor az a kis eszellős egyre vadabbul harapott és kapálódzott, én igyekeztem a legkevésbé súlyos sebesüléseket beszerezni 
.
Aztán kinyílt az ajtó, és megjelent Gazdi. Nagyon mérges volt . Kivette a számból a macskát, és bevitte, majd visszatért, és már a kulcscsomó is nála volt.
Kikaptam. Nagyon fájt, de még jobban az, hogy Gazdi rossz kutyának nevezett. Többször is, mint ahányszor orrbacsapott, és nem kiabált, csak annyit mondott, szégyelljem magam. És hogy madarat öltem. És hogy nem szabad bántani a cicát.
Mert Bűnöző apró és bájos - én pedig nagy vagyok és erős. Nem szabad megharapnom Bűnözőt, akkor sem, ha bánt engem. Mert akkor Gazdi már többé nem fog szeretni...én azt hiszem .
Hát Júdásnak, az apró bájosnak mindent szabad? Nincs igazság.
kommentek száma:2tovább
Rettenetes napom volt ma. Gazdi valamiért nagyon mérges rám. Orrba is csapott a kulcsokkal, be sem enged magához, hiába, hogy nagyon szépen kértem, pedig úgy szeretnék bemenni, és Gazdi lábához kuporodni, ahogy szoktam! Lehet, meggyűlölt engem, és már soha többé nem fog szeretni? Mit vétettem?
A napom a szokásosnak indult. Futkostam a kertben, és élveztem, ahogy a vizes fű a lábamat simogatja 
, amikor találkoztam egy madárral 
, akit úgy, ahogy volt, felfaltam desszert formájában. Mondhatom, fura íze volt.
Aztán megugattam a gyerekeket, akik felmásztak a kerítésen túli cseresznyefára, végtére is nem hagyhatom, hogy a birtokhatáromat súrolásszák! Remek házörző vagyok!
Egy lovasszekér is elhaladt a kapunk előtt, a mellette futó kutyáknak odavakkantottam egy "hello"-t, és amikor jött a zenélős kocsi, viháncolva köszöntöttem. Kimentünk Gazdival a kocsihoz, és míg Ő vásárolt, én a szomszéd kutyával, Bundival 
játszottam.
Mikor visszajöttünk, sajnos visszakívánkozott belőlem a madár földi maradványa, de nem a folyosóra "ejtettem", hanem a fűbe! Gazdi nagyon csóválta a fejét, és furán nézett rám 
, de én a hátamra vágtam magam, hogy megsimogassa a hasam, így kértem bocsánatot a kis "balesetért". Odahajolt, és megnézte a pofimat, aztán megpaskolta a fejemet, és otthagyott.
Mentem utána, mondtam, simogasson még, de nem hallgatott meg, hanem bement, és engem kizárt. Egy darabig várakoztam, kicsit ugráltam az ablak alatt 
, de nem jött ki újra. Pedig láttam, hogy a függöny mögött áll, és figyel...de nem jött ki!
Ez nagyon gyanús. Miért hagyott itt? Nem mondta, okos és szép vagyok , pedig mindig szokta. Nem is gyakoroltuk a hempergést 
, ami a legújabb trükköm. Nem mondta, szeret, és nem volt kíváncsi arra sem, hogy én szeretem-e, pedig nagyon szerettem volna egy hangos és látványos IGEN-t vakkantani ! Mi történt?
kommentek száma:0tovább
Facebook, Állatrendőrség Magyarországon: "Családi okból elcserélnék 1,5 éves shih-tzu szukákat,(tenyészérettek, befedeztethetők) műanyag bejárati ajtóra, esetleg ágyazható sarokkanapéra. Csak a környékről. De ha más ajánlatod van, lehet, hogy az is érdekel. A kutyusokat külön is."
Sikerült bejutnom a szobába, ahol Gazdi lábánál aludtam békésen. Gazdi hirtelen legugolt mellém, kicsomózott, és ölelgetni kezdett.
- Drága kiskutyám, ...méghogy műanyag ajtó...! 
- Ühüm, én is szeretlek, mi a baj?
- Fúj, de undorító, ...ezek az emberek, ...szörnyen lélektelenek...
- Én is szeretlek, akarod a mancsomat fogni?
- Szegény shih-tzuk, ...azt hitték...ragszkodtak...
- Igen, én is szeretlek, az öledbe fekhetek?
- Az én drága kutyuskám...hogy tehetik ezt...én soha...! 
- Aha, én is szeretlek, megvakarnád a fülemnél?
- Kitti, én sohasem cserélnélek el egy műanyag ajtóért, a barátom vagy, semmiért sem adnálak oda! Úgy szeretlek! 
- Tudom. Nem gondoltam, hogy odaadnál bármiért is. Én is nagyon szeretlek téged.
***
- A macskánál is jobban szeretsz, ugye?
kommentek száma:5tovább
Már három napja folyamatosan esik.
Gazdi reggel kieresztett a folyosóról, hogy elvégezzem a szokásos reggeli tisztasági sétámat, de nekem nem volt kedvem a vizes fűbe rakni a száraz, meleg folyosóhoz szokott fenekemet. Aprócska kört tettem, és megpróbáltam visszajutni a folyosóra, mert én sem vagyok rosszabb a macskánál, akit Gazdi két karjában vitt be a fürdőszobába, nehogy megázzon.
Én egy diszkriminált kutya vagyok.
Pechem volt, mert Gazdi észrevette, hogy még nem piszkítottam, és becsukta elöttem az ajtót! Szeretném tudni, kinek jutott eszébe az a felháborító igazságtalanság, hogy a kutyáknak reggel ki kell menni, és a vizes fűbe kell végeznie a dolgát!
Kétségbeesésemben az ajtó előtti lépcsőre kuporodtam, és megpróbáltam igen lelkiismeretes, becsületes és tiszta kutyának tűnni az ajtó tejüvegén keresztül, hátha így visszajutok. Gazdit azonban annyira lekötötte Möszjö Narancssárga Golyótlan Piperkőc beparfümözése , hogy elfeledkezett arról, hogy ÉN VAGYOK AZ EMBER LEGJOBB BARÁTJA, és nem Parfümös Kispárnahuzat Úrfi!!! Egy darabig a lépcsőt melengettem, és vártam, Gazdi beereszt, majd mikor felfedeztem, hogy valószínűleg elfeledkezett "legjobb barátjáról", aki az esőben ázva rá várakozik, vonyításba kezdtem. Az eső szörnyen hideg volt! És én nem érdemlem ezt a bánásmódot! Két lábra állva vonyítottam az ablak alatt, míg fel nem tűnt Gazdi feje. Sajnos a galád kulcscsomó is nála volt, amivel időnként orrbavág.
- Akarsz valamit?
- Gazdi, eressz be! Fázik a fenekem!
Gazdi feltűnt a nyitott ajtóban.
- Csupa víz vagy, sz*rházi...-dorombolja, a nedves bundámat simogatva. - És büdös is...
- Továbbá éhes is. - egészítem ki szerényen rápislantva.
- Oksi, kintfelejtettelek. Piszkítottál?
Most hogy lódíthatnék? Igyekszem fedhetetlenül tiszta fenékkel, őszinte pofával, és figyelmes fülekkel ülni előtte.
- Okos kutya vagyok. Dicsérj meg. Igazándiból nem is kell vécéznem. Hát hazudnék én neked?
Ezz azz! Hurrá! Már jön is a piros lábosom!
kommentek száma:2tovább
A folyosón ott áll Gazdi biciklije, amivel esténként futni megyünk. Szép, nagy bicikli, erős, mint én, és Gazdi legalább akkora szeretettel ápolja azt, mint engem. 
Szeretek biciklivel és Gazdival futni menni, mert bár Gazdi és bicikli gyorsabbak nálam, de Gazdi sohasem hagyna magamra, hogy elrohanjon a biciklivel, ellenben biciklit már hagytuk otthon, amikor mi, ketten, csak Gazdi és én sétálni mentünk a hóesésbe. 
Biciklit a macska is kedveli. Ő mondjuk nem a Gazdival közös séták lehetőségéért szereti, hanem mert bicikli kosarában egy esőkabát van, ami a macska számára a világon legvonzóbb fekhely. Én a magam részéről kispárnaként előnyben részesíteném a macska ágyában lévő két pulcsit, de kicsi az a fekhely, nem férek bele, és messzebb van Gazditól. Ám ezen minden este változtatok, amikor kivadászom a pulcsikat a fekhelyből, és a saját lábtörlőmre vontatom! (A látszattal ellentétben agyafúrt is vagyok, nem csak okos !)
Bickli, macska, és én hármasban lakjuk a folyosót.
Az éjszaka közepén a nagy csörömpölésre néha kijön Gazdi. Nem tűnik túl barátságosnak olyankor, különösen, amikor felfedezi a feldőlt biciklit. Szemrehányóan néz ránk (kivéve biciklire), és az érdekli, ki döntötte fel a járművet. Nagy kérdés.
Legugol mellém, megsimogatja az alvás-meleg bundámat, belenéz a számba, amint ásítok egy egetverőt, majd szemügyre veszi a macskát, aki ártatlan pofácskával a feldőlt bicikli kosarából kiesett esőkabát zsinórját pofozgatja a mancsával.
- Hülye kisbéka. - mondja. 
Egy meg egy az kettő. Kisbéka nem én vagyok.
Gazda megsimogat (Jó kutya - mondja.), majd visszamegy a vackára. Macska pedig - a földön heverő esőkabát okán - mellém gömbölyödik. Remélem, nem fogja rágni a fülemet álmában. Elég nekem ébren elviselni.
kommentek száma:1tovább
Tegnap este Gazdi kirakta a folyosóra a Gazdi-szagú pacsulitól illatozó macskát. Már lefutottuk a napi kocogásunkat a tavaszi alkonyatban, és részemről átestem az esti tisztasági sétámon is, most pedig összegömbölyödve feküdtem a lábtörlőn, a helyemen, hogy minél közelebb lehessek Gazdihoz. Az a macska az ágyban aludhat, mert ő olyan apró, hogy befér oda. Néha azt gondolom, hogy Gazdi jobban szereti Narancssárga Piperkőc Úrfit, mert ő olyan kis "cuki", olyan puha és élénk színű a szőre, és olyan remekül ért hozzá, hogy magára terelje Gazdi figyelmét. Ellentétben velem, akinek durvább szőröm van, sokkal nagyobb és erősebb vagyok a macskánál, és igen szerény is vagyok.
De az ilyen estéken, amikor Gazdi kirakja a folyosóra a macskát, tudom, hogy engem szeret jobban. Bennem megbízik, mert tudja, nem megyek ki a kerítés alatt akkor sem, ha kiférnék. Tudja, hogy minden szavát megértem, és nagyon szófogadó vagyok, mert mindennél jobban szeretem őt, és nincs más vágyam, mint hogy vele legyek. A macska meg bekakálna a szobába, ha bent éjszakázna. Komoly vizelettartási problémái vannak .
Csakhogy Narancssárga (röviden Nackó - van neki hivatali neve is, de azt ki ismeri? Még maga a név tulajdonosa sem. Én tudom a nevemet!) igen alattomos! A fogait nem csak rágásra használja, hanem azokkal megrágja a fülemet. A karmait nem csak ásásra vagy mászásra használja, hanem belém kapaszkodik velük. És a puha bundáját nem csak a hideg elleni védekezés céljából növeszti meg, hanem hogy Gazdi inkább őt akarja megsimogatni, mint engem!
Az estéken, amikor Gazdi kirakja a folyosóra a macskát, én tudom, Ő mégis engem szeret jobban. Mert tudja, hogy hiába sokkal kisebb nálam az a macska, hiába, hogy agresszív kis mongúz, aki folyton zaklat engem, megkarmol és meg is harap, és hiába, hogy a macska bájos öntörvényűsége nagyon mulattatja Őt, mégis rám bízza a macska életét, hogy vigyázzak rá, mert tudja, hogy számíthat rám. Az a macska a mi közös macskánk. Gazdival együtt szeretjük a macskát.
kommentek száma:2tovább
Bella hozzászólt a Mi a kedvenc játékotok? fórum-hoz
1 napja
Bella új tagja a blöki.hu-nak
1 napja
Dancika404 bejelentkezett a blökire
1 napja
Norbikee bejelentkezett a blökire
1 napja
Orgonáskerty bejelentkezett a blökire
2 napja
Tomii92 bejelentkezett a blökire
2024. April 28.
feriburkusbalufrici bejelentkezett a blökire
2024. April 28.
Bruno új tagja a blöki.hu-nak
2024. April 28.
